Hatalmas várakozás közepette 2007. május 7-én kerül a boltokba a somorjai Rómeó Vérzik negyedik nagylemeze, Rock ’n’ roll az élet! címmel Az előző, az Engedd belém! című szerzői kiadásban, a Hammer Records terjesztésében látott napvilágot, az újat teljes egészében a Hammer gondozza. Az album kapcsán Koppánnyal és Sanchóval beszélgettünk.

Korábban nem tapasztalható várakozás és felhajtás előzte meg az új nagylemezeteket. Elmondható, hogy a magyarországi piacon az úgynevezett sztárzenekarok sorába emelkedtetek?

Koppány: Még nem, de szerencsére egyre népszerűbb az együttesünk. Bízunk abban, hogy az új CD-vel még feljebb kapaszkodunk. Egyébként ez az első albumunk, amely kijött a tervezett időpontban, a korábbiakkal csúsztunk.

Sancho: Az előző lemezünkből sikerült eladni két és fél ezret. Ezt be kell szorozni tízzel, mivel állítólag minden egyes eladott példányra tíz illegális, másolt CD jut. Ekkora hivatalosan értékesített mennyiség már a kiadónk szemszögéből sem elhanyagolható, és sok segítséget kapunk tőle. A lemezcégnek is fontos, hogy népszerűsítse különböző fórumokon, így aztán valóban nagyobb volt a felhajtás.

Elképzelhető, hogy felbukkan majd a magyar albumeladási listán?

Koppány: Reméljük. A DVD-nk is felkerült, és öt hétig szerepelt az összesítés élmezőnyében. Minél népszerűbb egy zenekar, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a kiadó megpróbálja befolyásolni a piaci követelményeknek megfelelően.

Sancho: Régebben voltak próbálkozások erre, a zenénket és az imidzsünket illetően is. Miután leültek velünk egy sörre vagy kávéra, már az első mondataink után tapasztalhatták, milyen csökönyös emberek vagyunk, és kénytelenek voltak letenni az ötleteikről. Az utóbbi időben nem is próbálkoznak. Minket már nem lehet megváltoztatni, maradunk, akik vagyunk.

Koppány: Ez egy feeling, ebben élünk. Arról énekelünk, amiben hiszünk, és ezt nem lehet átformálni.

Lemezetek a Hammer Records gondozásában, Szlovákiában a Focus Music Shop terjesztésében látott napvilágot. Szó volt arról, hogy esetleg multinacionális kiadóhoz szerződtök.

Koppány: A tárgyalások megrekedtek. A Hammer Records rockzenei lemezcég, rájöttünk, hogy egyelőre itt tudunk a legjobban kiteljesedni.

Sancho: Azt tartottuk szem előtt, hogy a hanghordozónk elfogadható áron kerüljön a boltokba. A multik három-, négyezer forintot kértek volna el érte, a Hammer jóval olcsóbban árusítja.

Ezúttal hosszabb ideig tartott a stúdiómunka, mint korábban.

Sancho: Mindent alaposan kidolgoztunk. Amikor bevonultunk, a szöveg már kész volt, a zene viszont nem, három kazettányi feljátszott ötletet, vázakat, dalkezdeményeket vittünk magunkkal. A dobot Budapesten rögzítettük egy speciális stúdióban a tökéletes akusztika miatt, a többi hangszert és az éneket pedig a Moby Dick soproni stúdiójában játszottuk fel. Az egészet a budapesti Aquarium Stúdióban kevertük, öntöttük végső formába. Sokat segített a producerünk, Sheer Viktor.

A Rómeó Vérziknek miért van szüksége producerre?

Koppány: A saját elképzeléseink szubjektívek, és mindannyian külön egyéniségek vagyunk, többé-kevésbé eltérő zenei ízlésvilággal. Kell egy külső ember, aki úgymond összefog minket, megmondja, hogy melyik út a célravezető, és melyik nem. Viktor kiváló szakember, és más szemszögből nézi a produkciónkat, mivel nem rocker.

Beszéljünk az új CD-ről.

Koppány: Tizenegy vadonatúj dal hallható rajta. Az utolsó, Az utca az én hazám című meglepetés, akusztikus felvétel, közreműködik benne Bohus ”Zumi” Zoltán és Buják Andor.

Sancho: Nem nevezném az előző, az Engedd belém! folytatásának. Stílusilag ugyan nem rugaszkodtunk el tőle, viszont zeneileg színesebb palettán mozgunk, minden dal más. Én személy szerint ős rock and rollnak titulálom.Koppány: Elsőként a címadó felvételhez készül videoklip. Ráállunk erre a vonalra is, mert a klipek Magyarországon sokat számítanak. Három dalt tervezünk megklipesíteni.

Fontos, hogy bekerüljetek a VIVA vagy a Cool TV műsorába?

Koppány: Sajnos igen. Én a színpadon érzem magam a legjobban, viszont a modern világunk velejárója, hogy rengeteg gyerek egész nap otthon kuksol, ül a képernyő előtt. A fiatalok egy jelentős csoportjához csak így juthatunk el.

Sancho: A napokban médiaturnéra indulunk. Menedzserünk továbbra sincs, magunk intézzük a dolgainkat, médiamenedzserünk azonban már van, egy hölgy, aki kinyitott olyan kiskapukat, amiket mi nem tudtunk. Olyan szerkesztő-ségekbe is megyünk, ahová korábban nem jutottunk el. A tévé fontos, a rádió már kevésbé, legalábbis a mai értelemben vett kereskedelmi rádiók. Sokat beszélgetünk arról, fontos-e nekünk, hogy bekerüljünk egy-két dallal a nagy rádiók műsorába. Biztos, hogy rengeteg hallgatóhoz eljutna a zenénk, de a mi rajongótáborunknál ez furcsán venné ki magát. A mi rajongóink nem a kereskedelmi rádiók törzshallgatói.

Ezek szerint a Rómeó leginkább koncertek útján szerzi a rajongókat.

Sancho: A rádió korántsem olyan erős bázis, mint a koncertek. A rádiók által felkapott dalok többsége gyorsan el is felejtődik. Mi egyfolytában koncertezünk. Késő nyárig szinte nincs is szabad hétvégénk. Most két nagy fesztiválsorozat szereplői vagyunk. Nagy magyarországi sportcsarnokokban lépünk fel, több zenekar társaságában. Itt sok embert tudunk magunk mellé állítani, akik a jövőben már akkor is eljönnek, ha önállóan koncertezünk.

Budapesten tartjátok az album bemutató koncertjét.

Sancho: Szlovákiában is lesz bemutató, a Rómeó Vérzik Táborban, amely augusztusban immár nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre. Budapesten május 26-án a Wigwam Rock Clubban mutatjuk be.

Koppány: Életünk eddigi legfontosabb fellépése lesz. A díszletet a tatabányai Jászai Mari Színház díszlettervezői készítik. Hatalmas fényparkkal készülünk, meg további kiegészítőkkel, amiket csak el lehet képzelni egy jó kis rockbulin. Hasonló körítéssel tervezzük a felvidéki lemezbemutatót is. A Wigwam egy ezer férőhelyes klub. Januárban már volt ott önálló koncertünk, elég rossz időpontban, közel hétszázan gyűltek össze. Minket a célok visznek előre, örökösen mérföldköveket állítunk magunk elé. Először arról álmodoztunk, milyen jó volna betörni Magyarországra – ez sikerült. Aztán vendégzenekarként fellépegettünk a Wigwamban, s közben arról fantáziáltunk, milyen jó lenne ezt egyedül is megtölteni. Jó érzés, hogy a Wigwam ragaszkodott ahhoz, ott legyen a bemutató koncertünk. Most remélhetőleg a telt ház is összejön, és kipipálhatunk egy újabb célt. Ezután már a Petőfi Csarnok következik. Addig azonban még rengeteg munka áll a Rómeó Vérzik előtt.

Puha József