November 16.-án mindenképp érdemes lesz kilátogatni Dürer kertbe, ahol az Obituary, az Exodus és a King Parrot társaságában ismét látható lesz nálunk a Prong. Három taggal nagyon kevesen képesek arra a vastag és telt élő hangzásra, ami Tommy Victor és éppen aktuális csapatának védjegyévé vált az elmúlt három évtizedben. Az X-No Absolutes címmel februárban megjelent album dalait nyugodt szívvel oda lehet állítani az elmúlt 30 év Prong klasszikusai mellé, a Cut and Dry vagy az Ultimate Authority még évekig a program szerves lésze lesz. Egy olyan hármas, mint a Whose Fist Is This Anyway?, a Snap Your Fingers, Snap Your Neck és a Revenge…Best Served Cold pedig bármikor napokig tartó kőkemény izomlázat tud okozni. A turné előtti bemelegítő koncertek norwich-i állomásán Humel ült le beszégetni Tommy Victor-ral, aki annak ellenére is kiváló hangulatban és energiával tele ontotta magából a válaszokat, hogy még küzdött az európai időzónák okozta kialvatlanságtól.

Februárban jött ki a No Absolutes, amit nagyon jól fogadott szakma és közönség egyaránt. Mi a véleményed az albumról így pár hónap távlatában?

Csodálatos, ahogy az anyag összeállt, szerintem a pályafutásunk egyik megkerülhetetlen lemeze. A Ruining Lives is nagyon hasonlóan állt össze, hamar megvoltunk mind a két anyaggal és szinte problémáktól mentes volt mindkét lemez felvétele. A No Absolutes több szempontból is emlékezetes album lesz számomra. A managerem annyit mondott, miután először lejátszottam neki az anyagot, hogy kiábrándító… Egyszerűen nem értette amit hallott, én emiatt egy héten keresztül depressziós voltam és teljesen elbizonytalanodtam a saját képességeimet illetően. Aztán lejátszottam a lemezt pár további olyan ismerősömnek, akiknek adok a véleményére, ők egytől egyig megőrültek érte. Ez aztán segített a magammal kapcsolatos érzéseket is a helyre tenni. Nagyon hálás vagyok Chris Collier-nek és Steve Evetts-nek a rengeteg segítségért, amit a lemez megalkotása során kaptam, nélkülük nem lenne ilyen változatos az anyag, és nem ment volna ilyen gördülékenyen a munka. Steve Evetts-nek hatalmas szerepe van abban, hogy másképp állok neki egy dal felénekléséhez. Sokkal nyitottabb lettem. A Songs from The Black Hole című feldolgozáslemezhez felvettük a Cortez The Killer című Neil Young dalt, ami egyfajta fordulópontot jelentett. Egy teljesen új világot nyitott meg előttem az a hangfekvés. Ott és akkor el is határoztam, hogy az új albumon is ebbe az irányba fogunk menni.

{vembed Y=https://www.youtube.com/watch?v=hua17BCtzUQ&list=PLfuzWdKBTaB64nE-tqsIg3UDXVJe87AwK}

Nehezebbnek érzed az új dalokat élőben előadni? Változtatni kellett emiatt a színpadon alkalmazott technikáidon?

Nem érzem nehezebbnek az éneklést, annyiban trükkösebb élőben visszaadni a lemezen hallható minőséget, hogy egy koncerten a gitározásra is ugyanúgy oda kell figyelnem. Ha csak az énekre, vagy csak a gitárra kellene figyelnem, biztosan pontosabban játszanék. Rengeteg olyan zenekar van manapság, akik bizonyos hangszereket nem élőben szólaltatnak meg a színpadon, vagy együtt énekelnek a lemezről megszólaltatott, tökéletesre polírozott hangsávval, emiatt talán a közönség elvárása is kezd változni. A Prong játéka sosem lesz tökéletes koncerten, mi csakis élőben vagyunk hajlandóak megszólalni.

A No Absolutes-ra nagyon erős társadalomkritikus és politikus dalszövegek születtek. Honnan jöttek a különböző dalokhoz az ötletek?

Rengeteget olvasok. Mindig van valami slágertéma, amibe belemászok. Az album megírásakor az egészséggel kapcsolatos, illetve az önsegítő könyvek világába borultam bele, valamint a buddhizmus is nagyon érdekelt. Ebből gondolom körvonalazódik, milyen témák foglalkoztattak akkoriban a leginkább. Aztán ott van a politika, egy olyan dalszöveg, mint például a Cut And Dry a mai napon még aktuálisabbnak is hat, mint amikor megírtam. Minden benne van, amit a nacionalizmusról és a politikáról gondolok. Az Ultimate Authority egy hasonló szerzemény, arról írtam benne, hogy mennyire hamar elítélünk valamit a mai világban.

Milyen szinten követed a politikát?

Módjával, nem napi szinten. A barátnőm az, aki folyamatosan követi az eseményeket, én leginkább rajta keresztül kerülök kapcsolatba ezzel a témával. Fiatalabb nálam, ezért benne még ott van az az ártatlannak mondható naivitás, ami belőlem már hiányzik. Én egyszerűen cinikus vagyok, ha politikáról van szó.

Ezek szerint a választási kampányt sem követed napi szinten?

De igen, az azért más. Hogy őszinte legyek a mai napig nem tudom, hogy Trump tényleg saját ötlettől vezérelve indult-e el, vagy hogy a Clintonok bérelték fel… ez csak egy nagy cirkusz a népnek. Régebben sokkal jobban érdekeltek az összeesküvéselméletek, ezzel a választással kapcsolatban van sok kérdés, ami felmerül bennem, egyszerűen nem értem az egészet… Röhejes… A komoly kérdésekről már rég nem beszél senki, a személyeskedés szintjére süllyedt a kommunikáció…

Gondolom a turnézás miatt van lehetőséged megszűrni, milyen hírek érjenek el, nem vagytok kitéve a folyamatos médianyomásnak.

Igazából nem sokban térek el a turnén az otthoni szokásaimtól… Nyilván alkalmazkodni kell a körülményekhez és az ütemtervhez, de a telefonomon keresztül ugyanúgy követem az eseményeket, mint otthon. A híreket manapság már csak szórakoztató jelleggel olvasom. Lássuk, mi a legújabb baromság, amit írnak… És szerintem ugyanígy van ezzel az amerikaiak többsége. Úgy kezelik a híreket, mint a focieredményeket. Csak nevetünk az egészen, mert ez egy vicc. Egy nagy tévéshow… És hogy őszinte legyek az is elképzelhető, hogy Trump-nak pontosan ez a célja, csak fel akarja futtatni a saját kezében lévő telekommunikációs cégeket, az egész kampányt saját maga reklámozására használja csak fel.

Ha ennyire érdekel a politika és az összeesküvéselméletek, gondolom nagy rajongója lehetsz a House of Cards-hoz hasonló sorozatoknak is.

Imádom! Zseniális sorozat, szerintem a Clinton házaspárról szól. Nagyon élethű az egész: az arcodba mosolyognak, a hátad mögött pedig kinyírnak.

Soha nem voltál olyan aktív zeneileg, mint az utóbbi években, a Prong mellett zenélsz a Danzig-ben és a Ministry-ben is. Hogyan tudod magadban elkülöníteni az ötleteket a különböző projektekhez?

Glenn mellett egyszerűen csak zenélek, minden ötlet tőle jön. Az én szerepem pusztán annyi, hogy a zenei elképzeléseit megvalósítsam. Elég furcsa munkamódszerei vannak, általában a semmiből szokott feltűnni, jön egy hívás, hogy akkor hétvégén le kellene ugrani a stúdióba. Találkozunk, együtt lógunk egy ideig és felvesszük az új anyagot. Én a gyors meló híve vagyok, bármit csinálok, szeretem pöcsölés nélkül befejezni, neki pedig nagyon bejön ez a hozzáállás. Ugyanezeket az elveket követem a Prong lemezeinél is. Összejövök Chris Collier-rel és Steve Evetts-szel és amilyen hamar lehet, felvesszük az anyagot. Reggel nekiállunk a munkának és a lehető legkevesebb szünet beiktatásával végigmelózzuk a napot, este pedig hazamegyek. Otthon aztán még dolgozom a szövegeken, vagy az aznapi felvételeken. Szerencsére elmúltak azok az idők, amikor bementünk a stúdióba és a nap nagy részében lógtunk, piáltunk és tévét néztünk. Ma már mindenki látja, hogy az a módszer nem működőképes. A Ministry egy teljesen másfajta helyzet. Általában feldemózom az ötleteimet, Al ezeket először átnyálazza, és ami tetszik neki, azt rögzítjük a hangmérnökével. Ezeket a felvételeket használja aztán fel az albumhoz. Mindenkinek megvan a saját munkamódszere… Szeretek együtt dolgozni másokkal.

A Prong mostani felállása nagyon termékeny, az elmúlt négy évben szinte óramű pontossággal szállítottatok le négy lemezt. Mi működik most másképp, mint korábban?

Hogy őszinte legyek ez olyasmi, ami nekem fel sem tűnik. Éppen ellenkezőleg, szeretnék még ennél is többet dolgozni, sokszor magamra kell erőszakolni, hogy a zenén kívül foglalkozzak más dolgokkal is… Hogy elmenjek egy kicsit túrázni a hegyekbe, többet legyek a barátnőmmel, és hogy a baráti körömre is jusson elég idő. Régen rengeteget rágódtam azon, hogy amit felvettem elég jó lesz-e… Próbálok ettől a mentalitástól elszakadni, felállítok magamnak határidőket, amik segítségével sokkal hatékonyabb lehetek. Illetve próbálok minél több ötletet és külső nézőpontot figyelembe venni, régebben sokkal jobban ragaszkodtam az irányításhoz… Ha valami elkezdett nem tetszeni, akkor ízekre szedtem a dalt és rengeteg időt töltöttem azzal, hogy az alapoktól újra építsem. Ennek vége, most próbálok mások bevonásával kisebb átalakításokkal úgy felfejleszteni egy ötletet, hogy az elkezdjen működni. Így rengeteg belső feszültségtől meg tudok szabadulni.

Rengeteget változott a zeneipar a pályátok kezdete óta, gondolok itt a lemezfelvételek költségvetésének a csökkenésére, vagy a nagylemezek eltűnésére, majd visszatérésére. Hogyan alkalmazkodtok ezekhez a változásokhoz?

A No Absolutes megírásakor tudatosan törekedtem arra, hogy a dalsorrend a lehető legtöbbet kihozza az album formátumból. A hetvenes években nőttem fel, egy Deep Purple lemez sosem vágott egyből a dolgok közepébe… Mi nem egy Slayer típusú zenekar vagyunk. Szeretem, ha egy albumnak van egyfajta lüktetése, sodrása. Mindig is szerettem albumokban gondolkodni. A technológia fejlődésének nagyon örülök, hogy őszinte legyek én ezen a fejlettségi szinten szerettem volna mindig is üzemeltetni a Prong-ot. Jó lett volna mindig olyan producerekkel dolgozni, akikben megvan a tudás, és akiknek megvannak az eszközeik is ahhoz, hogy a mai sebességgel tudjunk lemezeket készíteni. Húsz éve szalagokkal dolgoztunk! Napokat töltöttem azzal, hogy egy szobában ültem egy dobossal, amíg sikerült azt rögzíteni, amit megálmodtam. Ma már sem pénzem, sem türelmem nincs egy ilyen hosszadalmas folyamatot keresztülvinni. Ott van a fejemben az ötlet, és minél hamarabb szeretném azt a felvételen visszahallani. A technológia győzött!

Az elmondottak alapján egy maximálisan célorientált személyiség vagy, hogyan tudtad ezzel a hozzáállással a Prong kísérletezős lemezeit elkészíteni?

Sok minden megváltozott… Régen minden album után meg akartam újulni. Nagyon fontos volt számomra a népszerűség… Hogy őszinte legyek nekem Tommy Victor lemezeket kellett volna kiadnom, és a Prong-ot meghagyni Prong-nak! Maynard a Tool-ból a követendő példa, a zenekar mindig hű marad önmagához, a kísérletezős ötleteit pedig kiéli a projektjeiben. Vagy ott van Chino a Deftones-ból. Én csak a Prong-ban tudtam gondolkodni. Így visszatekintve üzleti szempontból is elhibázott volt ez a hozzáállás, mivel nagykiadós szerződésünk volt, ez a zenei változatosság folyamatos feszültséget okozott, a pokolba kívántam az egész zeneipart. Talán pont ezért tartok ma ott, ahol, és játszom ezeken a kisebb helyeken…

Szerintem ez a kísérletezős oldalad ma is ott van a Prong zenéjében, a Do Nothing semmiképp nem nevezhető tradicionális Prong szerzeménynek, mégis teljesen jól illeszkedik a No Absolutes világába.

Pontosan erről van szó. Nem mondom, hogy hallasz tőlem a jövőben a Do Nothing-hoz hasonló dalt, ahogy a dolgok állnak nem abba a zenei irányba haladunk, viszont mindenképp lesznek majd olyan dalok, amik kicsit jobban kilógnak a sorból.

A stúdiólemezeiteket az SPV/Steamhammer adja ki, egy koncertalbumot viszont kihoztatok saját gondozásban a Bandcamp-en keresztül. Milyen tapasztalatokat szereztetek, bejött nektek a saját kiadás?

Örülök, hogy belevágtunk. Pénzügyileg mindenképp sokat segített ez a modell. Ha belegondolsz, a kiadók jelentős összegeket lecsípnek a lemezeladások bevételeiből, az eladott darabszámok pedig évek óta folyamatosan csökkennek. Már most rengeteget gondolkodom rajta, hogy érdemes lesz-e kiadókkal dolgoznunk a jövőben… Az igazi probléma ott van, hogy ma már alig lehet lemezeket venni az üzletekben. Amerikában van a Best Buy nevű lánc, ami egy kiemelt fontosságú cég volt lemezeladások tekintetében. Az ő zenei részlegük is évről évre zsugorodik, a mi súlycsoportunk lemezei már polcokra sem kerülnek… Ha nem vagy legalább egy Distrurbed vagy Asking Alexandria szinten, teljesen esélytelen vagy. Mi értelme van akkor kiadóval dolgozni? Azok az emberek, akik meg akarják majd venni az új lemezed, úgyis megtalálják majd a módját, hogy hozzájussanak. Félre ne érts, semmi bajom a Steamhammer-rel, egy csodálatos kiadó, akikkel nagyon jó együtt dolgozni, magával a rendszerrel vannak gondok. A Steamhammer pontosan az a fajta kiadó, ahol megértik a munkamódszereimet és ehhez igazítanak mindent. Hagynak dolgozni! A nagykiadós időkben már kora reggel a nyakamban loholt a kiadó képviselője, a marketinges hívott délben, a managerem este. „Mit írtam eddig?” „Mikor kaphatják meg a demókat?” „Kellene egy balladát írni, ami jól megy majd a rádiókban!” „Ezt át kellene keverni” Ez a rendszer teljesen kiborító volt, egyszerűen képtelenség volt dolgozni. Nem azt mondom, hogy mindent én akarok irányítani, viszont szeretem átlátni a dolgokat és pöcsölés nélkül befejezni a lemezeket.

Említetted már hogy elkezdtetek dolgozni az új lemezen, a dolgok mai állása szerint mikor tudjátok majd kihozni?

Április környékén fogjuk befejezni a felvételeket, a kiadó viszont csak szeptember magasságában akarja kihozni. A köztes időt nagy valószínűséggel turnézással töltjük majd.

Látunk majd benneteket a nyári európai fesztiválokon?

Még elég képlékeny a helyzet, mivel kihagytunk pár fesztiválszezont Európában ideje lenne… A Testament-tel lesz egy amerikai körünk áprilisban és májusban, ami után szeretnénk visszatérni Európába. Aztán szeptemberben kihozzuk az új anyagot, és indul a következő kör!

prong flyer 20161113