White Devil Armony címmel tavaly nyáron, egész pontosan július 18-án jelent meg a legendás Overkill új nagylemeze. A lemez felvételei a Gear Recordingban folytak, a keverést pedig az a Greg Reely végezte, aki Blitzékkel dolgozott már a 2012-es The Electric Age lemezen is. Az album olyan jól sikerült, hogy az év végi szavazatokon a rajongók mellett a szakmabeliek közül is többen az Év Lemezének titulálták. Szerencsénkre élőben is megtapasztalhatjuk, hogy a banda tagjai túl a negyedik X-en is töretlen lelkesedéssel nyomja le a koncertjeit. Március 13-án a Club 202 színpadán lép fel az Overkill. Többek közt Humel erről is kérdezte a zenekart, kérdéseire pedig a banda frontembere, Bobby “Blitz” Ellsworth válaszolt.

Az Overkill énekese, Bobby “Blitz” Ellsworth válaszolt a kérdéseimre.

Nagyon várjuk már a magyarországi koncertet. A város az egyik kedvenc európai fővárosom, egy kifényesített ékkőhöz tudnám hasonlítani. A koncertek is mindig hatalmas hangulatban telnek.

Ezek szerint jó benyomásaid vannak Budapestről és a magyar vendégszeretetről?

Mindenképp. Nem csak az Overkill-el kapcsolatban, a helyi metal közösség nagyon erős, ha bármikor a közelben járunk igyekszünk eljutni hozzátok és eltölteni ott egy kis időt. Mindig különleges alkalom.

A White Devil Armory sorban a 17.-ik albumotok, túl vagytok már jópár turnén. Milyen érzés manapság úton lenni? Vannak még olyan országok vagy helyszínek amik a bakancslistátokon szerepelnek?

Tudod bakancslistát általában öreg emberek állítanak össze

Nem akartalak leöregezni, nevezzük kívánságlistának.

Nem gond, semmi problémám nincsen az évekkel, amíg az embert barátok veszik körül és élvezi amit csinál, a kor lényegtelen. Persze, vannak helyek ahová még szeretnénk eljutni. Ázsia az egyik ilyen. Kína, Thaiföld, Indonézia, aztán szeretnék játszani Dél-Afrikában… Talán ezek azok az országok amik a lista tetején állnak.

Sikerült egy újabb erős albummal előjönnötök, amiben megtalálhatjuk a tipikus Overkill elemeket egy eddig nem hallott formában. Miből nyeritek a folyamatos inspirációt, hogyan tudtok önmagatok maradni anélkül magatokat ismételnétek?

Jó kérdés, azt gondolnád, hogy 17 album után van egy jól bevált formulánk, amit bármikor előhúzhatunk… A legfontosabb talán az, hogy bármit kezdünk el játszani, abból csak Overkill lehet. A különbség onnan jön, hogy lemezről lemezre a saját, egyéni korlátainkat próbáljuk folyamatosan tágítani. D.D. és Dave másztak nagyon mélyen bele a technikába. Saját stúdióik vannak az Államokon belül. D.D. előjön valamivel Floridában, amit  Dave meghallgat New Jersey-ben, ők ketten aztán összejönnek és elkezdik egymást inspirálni a közös munka során. Engem személy szerint az Overkill hangulata visz előre. Keskeny a határ a stílus és az ismétlés között, engem pont az motivál, hogyan tudok ezen a határon egyensúlyozni. Hogyan lehetek egyből felismerhető, ám sosem kiszámítható. Hogyan tudom a saját korlátaimat tágítani. Aztán összejövünk ,és zenekarként elkezdünk az új ötleteken dolgozni. Pontosan ez zajlott le a White Devil Armory felvétele során is, illetve ez az a folyamat ami a nyolcvanas évek eleje óta visz minket előre. Ezért lehetünk ma is jelen a színtéren.

Volt valami előzetes elképzelésetek az albumról a munka megkezdése előtt?

Mindig van valami kulcsszó, ami aztán egy vezérfonallá válik… Kell, hogy legyen egy kiindulópont, amihez aztán ha kell, bármikor visszatérhetünk. Csak hogy az utóbbi albumokról beszéljünk: az Ironbound albumnál ez maga az “Iron” szó  volt, az Electric Age esetében az “Electric”, a White Devil Armory kulcsszava pedig az “Armour”.  Tehát nem kimondottan egy előzetes koncepció alapján haladunk, hanem egy kulcsszó az, amit használunk.

Az album bónusz verziójához felvettétek a Nazareth klasszikus Miss Misery dalát, az Accept-es Mark Tornillo-val énekeltek egy duettet. Ennek az ötlete kitől jött?

2007 óta mondom a zenekar tagjainak, hogy fell kellene vennünk egy Nazareth feldolgozást. The Cursed néven volt egy projektem Dan Lorenzo-val, egy ilyen rock n rollosabb dolog. Dan ugye a Hades és a Non-Ficton zenekarokban gitározott, szintén New Jersey-ből. A Cursed egy lazább, rockosabb vonalat vitt, használtunk például szaxofont. Egy fellépésünk volt, az első, és egyben utolsóJ Mivel nem volt másfél órányi saját anyagunk amivel kitölthettük volna a műsort, Nazareth feldolgozásokkal is készültünk. Ezek a dalok tökéletesen passzoltak a hangfekvésemhez. Amikor elkezdtünk agyalni a feldolgozás részletein, az első ember aki eszembe jutott Mark volt. Nagyon jó barátom, ugyanazt az iskolát képviseljük. Úgy gondoltuk hatalmas lenne ez a dal két hasonló kvalitású, ám mégis teljesen különböző torokkal. Az ő hangja és az én hangom együtt egy különálló személyiséggé állt össze. Ennyi volt az egész, nem kellett ezen gondolkodni egy percet sem.

Hogyan helyeznéd el az új albumot az Overkill diszkográfiában?

Hogy őszinte legyek ilyen szempontból nehéz megítélni egy friss albumot. Kell legalább egy-másfél év, mire az ember el tudja helyezni az aktuálisan új albumot a diszkográfiában. Mindig mindenki azt gondolja, hogy a dobozossör óta nem volt akkora találmány, mint az éppen aktuális legújabb album amit kiadott. Tényleg nem szeretnék elhamarkodottan nyilatkozni ebben a kérdésben… Mindenképp jól illeszkedik az elmúlt albumok sorába, megvan benne az az újra felfedezett energia, ami az Immortalis óta áthat bennünket. Ez az energia úgy gondolom valami nagyon hasonló ahhoz, ami a kezdetekkor jellemezte az Overkill zenéjét. Kaotikus, mintha a robogó vonat éppen kisiklani készülne… Ezt az energiát szerintem a bandához legutóbb, 10 éve csatlakozott Ron Lipnickinek köszönhetjük.

A Thrash metal színtérre általában jellemzőnek mondanám az elmúlt években ezt az energiát amiről beszéltél. Felhozhatnám kapcsolódó példaként az újjáalakult Sanctuary-t is, akikkel együtt léptek majd fel Budapesten. Mi a véleményed bennfentesként?

Igen, van benne valami. A kilencvenes évek végén, kétezres évek elején a műfaj újra lendületet kapott pár frissen alakult Thrash csapatnak köszönhetően. A már létező bandák úgy tűnt partnerek ehhez, láttunk újjáalakulásokat, láttunk klasszikus felállásokat újra összejönni. Gondolok itt az olyanokra mint a Sanctuary, vagy az Exodus. Ezek az új csapatok azt a fajta zenét kezdték sikeresen játszani, amivel a klasszikus zenekarok futottak be. Kialakult egy egészséges versenyszellem a színtéren, az öregek meg akarták ismét mutatni a fiataloknak hogyan is kell ezt igazán jól játszani, ennek köszönhetően készült számtalan bivalyerős album. Az új Sanctuary lemez szerintem kiváló, vagy nézzük a legutóbbi Exodus albumot, hatalmas. A Testament is kijött két nagyon jó lemezzel. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nem kapjuk meg ezt az új lökést a fiataloktól.

Melyek azok a fiatal zenekarok akiket mostanában fedeztél fel magadnak? Kiket ajánlanál a mai Overkill közönség figyelmébe?

Új zenekarok old school jellegű zenével? Mondhatnám a Suicidal Angel-t, a 3 Inches of Blood-ot, nem vadonatúj bandák, ám ugyanazokra az alapokra építik a zenéjüket, mint az Overkill. Gondolok itt olyanokra mint az élő teljesítmény, kreativitás, és még sorolhatnám… Egyszerűen fogalmazva van egy jó színtér tele jó csapatokkal ami képes folyamatosan megújulni.

Az elmúlt években végbement a zeneiparban és a médiában is egy hatalmas átalakulás, hogyan tudnád összehasonlítani a mostani média szerepét az internet előttiével? Hogyan használjátok ki az internet adta lehetőségeket, gondolok itt az olyan rádióállomásokra mint mi vagyunk, vagy a közösségi oldalakra?

Nézd, szükségszerű hogy az ember alkalmazkodjon és kihasználja a fejlődés adta lehetőségeket. Nem úgy kell gondolni ezekre az eszközökre mint amin a túlélésed múlhat, látni kell a lehetőséget abban, hogy napi rendszerességgel kapcsolatot létesíthetünk egy nagyon széles réteggel. Sokat beszéltem már a színtér öregjeiről, nekünk is haladni kell a korral, meg kell tanulnunk az újdonságokat az előnyünkre fordítani. Gondolok itt a kilencvenes évekre, amikor az Overkill megcsinálta a weboldalát, vagy a mostani idők Facebook vagy Twitter adta lehetőségeire, kihasználjuk ezeket. Ez érdekli az embereket, manapság az információnak azonnal elérhetőnek kell lennie. Ha befejezzük ezt azt interjút, az anyag egy órán belül stream-elhető. Lehetőségként tekintünk a változásokra.

A White Devil Armory a Billboard lista 31. helyéig jutott, ebből a szempontból minden idők legsikeresebb Overkill albuma. Mennyire tartod ezt fontosnak? Milyen célkitűzésekkel definiáljátok egy új album kereskedelmi sikerét?

A lemez megjelenése után két héttel a következő SMSt kaptam az Exodus-os Lee Altus-tól: Itt a világvége, az Overkill a Billboard Top 40es listáján van. HahaJ Az Exodus elérte ugyanezt a sikert a Blood In, Blood Out albummal. Ez jellemzi a mostani időket. Az embereket érdeklik a sötét zenék… Emlékszem, nemrég az unokahúgom tartott egy rövid közvéleménykutatást a családon belül. Pályaválasztás előtt áll, próbálja kitalálni, hogyan lehetne a legjobban boldogulni az életben. Megkérdezett engem is arról, miből élek. Azt válaszoltam, hogy pár embert boldoggá teszek, a tömegeket pedig elidegenítem magamtól, ezzel telt az elmúlt 30 évem. Erre annyit válaszolt, hogy ez nagyon hasznos lehet annak a pár embernek. Ezzel azt akarom mondani hogy a kereskedelmi siker nem feltétlenül szükséges, az a pár ember értékeli amit csinálunk, mi tudjuk mit szeretnének hallani tőlünk, sokkal fontosabb, hogy megőrizzük az Overkill egységét és hitelességét.

Látsz bármi különbséget azzal kapcsolatban hogyan állnak hozzátok a rajongók Amerikában, illetve Európában?

Nem igazán, mi mindenképp ugyanúgy közelítünk mindenkihez a világ bármely részén. Már 30 éve azt vallom, hogy az egyetlen egyetemes nyelv ami létezik, az a zene. Teljesen mindegy merre járunk, Budapesten, New Yorkban, Tokióban, Moszkvában, ahogy az első hangot meghallod egy koncerten a zene válik az egyetlen közös nevezővé. Az út, amelyen mindannyian járunk. Kultúráktól függetlenül. Talán ez ennek a műfajnak az egyik legnagyobb vonzereje.