Elég ritka eset, hogy a koncerteken kívül egy hosszabb beszélgetésre el lehessen csípni a leginkább a Dalriada billentyűseként ismert Szabó ’Szög’ Gergelyt, nemhogy mások koncertjén. Nos, úgy alakult, hogy mindketten a 20. jubileumát ünneplő Tűzmadár zenekar bulijára igyekeztünk, pontosabban igencsak időben elindultunk, de nem azért, hogy mások elől befoglaljuk az első sort, hanem hogy váltsunk pár szót a zenei életről és a mindennapokról. S persze, ha már a lehetőség adott, kifaggattam többek között a Dalriada aktualitásairól, saját, egyéb zenei projektjeiről, s egyik zenén túli kedvenc tevékenységéről.

 A Dalriadával jelenleg gőzerővel készültök a budapesti koncertre, mely az előjeleket tekintve kiemelt fontosságú a zenekarnak. Össze tudnád foglalni röviden, pontosan miről is van szó?

Október  11-én lesz egy jubileumi koncertünk, melynek apropója a „Fergeteg” című első nagylemez megjelenésének éve. Maga a zenekar néhány évvel idősebb már, de ezúttal e korong jubileumát ünnepeljük. Ebből kifolyólag várható néhány meglepetésdal a korai albumokról, persze a jól megszokott slágerek mellett. Meglehetősen hosszú buli várható, és rögzíteni fogjuk egy jövőre esedékes DVD-re, ami az 5 évvel ezelőtti 10 éves jubileumi koncerttel ellentétben meg is fog jelenni.

A Nevergreen jubileuma jó alapot szolgál, hogy együtt adjatok koncertet, de nyilván ennél kicsit többrétű a dolog. Te mit tudsz erről elmondani?

A szervezőnk döntötte el, miként álljon össze a program. Ellenben a Dalriada és a Nevergreen tagjainak ismeretsége régi időkre vezethető vissza (jóval korábbra, minthogy én csatlakoztam volna), és a két zenekar  azóta is jó kapcsolatot ápol egymással.

És valóban, a Nevergreen szintúgy jubilál. Első lemezük, a „Game Over” című klasszikus megjelenésének 25. évfordulóját ünneplik.

 

Habár jelen pillanatban a koncertre fókuszáltok, tudomásom szerint utána egy időre  visszavonultok, hogy az új nagylemezre tudjatok koncentrálni. Ez így megállja a helyét?

Meg. Magam részéről örülök a kevesebb koncertnek, mert egyrészt jövőre úgyis lesz elég, másrészt a tavaszi Európa-turné után rendesen kimerültem, illetve így könnyebben tudok az új dalokra koncentrálni. Most így visszagondolva, amikor az „Áldás” album előtt bekerültem a zenekarba, egyszerre készítettük a lemezt és koncerteztünk. Sőt, ha jól emlékszem, akkor volt a legtöbb, úgy 20 nyári bulink. Mindezek mellett „friss húsként” bele  kellett szoknom a folyamatos munkába.

Nem árt egy zenésznek, zenekarnak, ha úgy tud készülni egy új lemez felvételére, hogy csak és kizárólag arra koncentrál. A „Nyárutó” esetében ez már jobban összejött – akkor volt elég időnk, és még csúsztatva is lett a megjelenés. Mondhatni minden egyes hangot ezerszer át tudtunk futni. Úgy fest, hogy ezekben a hónapokban még inkább rá tudunk koncentrálni a következő anyagra, mivel október 11-edike után egészen februárig nem lépünk fel. Szó szerint vissza tudunk vonulni, és mindenki a maga portáján kidolgozhatja saját hangszerének kiválónak ígérkező dallamait. Ja, kivéve a dobnál, bár ki tudja, mire képes Monesz. Őt mondjuk amúgy sem kell félteni, nem kevés láb- és pergődobot kapunk majd tőle! 🙂

 

Ha már szóba került az album, van amit már elmondhatsz róla, pl. hogyan álltok a dalokkal, mi a koncepció, és ami nem elhanyagolandó: mikorra várható?

Még nem kezdtük el felvenni, jelenleg nagyjából a dalok fele van kész állapotban. Ha a „Nyárutó”-t úgy jellemezzük, hogy magasztos, erőteljes, mesélős, akkor vegyük ugyanezt, csak a négyzetre emelve. Most sem kell 2-3 perces nótáktól tartani, most sem állunk meg dalonként 2-3 témánál és most sem csak 2 énekhang és 3 hangszer fog együtt szólni. Igazi őszi, melankolikus hangulat lesz az uralkodó.  Az epikusnál még epikusabb lemez várható. (A dallamos részek dallamosabbak, a darálós részek még darálósabbak… 🙂 – a szerk.) A tényleges stúdiózás és a keverés télre várható, a megjelenést a 2020-as év első harmadára tervezzük.

Amellett, hogy a Dalriada épp elég időt és energiát igényel, legyen szó koncertekről vagy a lemezkészítésről, te így sem nyugszol: mindig van pár „mellékprojekt”, amibe belevágsz vagy időszakosan folytatod. Jelenleg hogy állsz ezekkel, mi az aktuális épp?

Az utóbbi pár évben működött projektek közül igazából egy van, amivel rendszeresen – ami a Dalriada mellett azt jelenti, hogy úgy évente 5-6 alkalommal – fellépünk, és ez a „Queen-duó”, vagyis a BZ-vel életre keltett akusztikus formációnk. Minden évben próbálunk valami extrával készülni, illetőleg – ha már a Dalriada révén említettük a jubileumot, mondhatnám, hogy – „jubilálni”. Mármint egy bizonyos Queen-lemez valahányadik évfordulójára azt a bizonyos albumot a magunk akusztikus, csendes-ülős-családias módján eljátszani. Idén például a „Queen II” 45. évfordulójára állítottunk össze egy hosszabb medley-t, ami talán a zenekar legnehezebb lemeze. Legalábbis akusztikus formában biztosan. Most ősszel, egész pontosan október 19-én pedig a pesti Wanted Pubban – néhány meglepetés és a nagy klasszikusok mellett – a „Works” 35. évfordulójára elnyomjuk a teljes lemezt. Idén ezzel a projekttel Komáromban biztosan, Budapesten és Bécsben pedig talán koncertezünk még.

Egy új akusztikus triót manapság terveztünk bejelenteni, melyet a Tales of Evening énekesnője, Dudás Ivett, új zenésztársa, egyben az Ann My Guard gitárosa, Varga Kriszu, valamint jómagam alkotunk. A tervek szerint néhány Dalriada és Tales of Evening dallal fűszerezve főként külföldi, szívünkhöz közel álló pop-rock szerzemények lesznek repertoáron.

Volt még egy blues zenekarom pár éve, ami eléggé parkoló pályára került.  A zenekarvezető-gitáros kiköltözött Pest mellé, építkezik stb., az énekesnő anya lett, meg ugye én sem érek rá soha, szóval a Mood Attack Project érthető okok miatt nem működik manapság. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

Egy másik projektem, az Unplugged Faces leginkább az én hibámból nem működik, bár Nahinak is lett időközben egy kisfia, pluszban ő is a világ végén lakik, szóval nehéz összeegyeztetni.

Ezek után csak nagyon zárójelben említem a Mandarát, amihez még több energiára lenne szükségem, mint egy Dalriada albumfelvételhez, szóval ezzel a metaloperás sztorival jövő nyár környékén tudok újra foglalatoskodni.

 

Egy picit visszakanyarodnék az időben, egészen a tavaszi turnéig. Amellett, hogy nagy élmény lehetett, rengeteg új tapasztalattal, elég sok helyen jártatok, s mindez egy igen feszes menetrend mellett. Mesélnél arról, hogy élted meg?

A menetrend ennél szorosabb nem is lehetett volna. Na jó, de: 23 nap alatt 22 koncertünk volt, 10 országban. Eredetileg 23 szerveződött, de a Tyr zenekart ért atrocitások miatt, szóval a Sea Shepherd tevékenysége nyomán lett eggyel kevesebb.

Óriási élmény… Talán a zenekar második nagyobb európai turnéja volt, de az első igazi összefüggő, több hetes körút. Olyan szinten meg mindenképp az első, hogy végig együtt mozogtak a zenekarok, hiszen egy közös turnébusszal (azaz nightliner-rel) utaztuk át Közép- és Nyugat-Európát.

Nap mint nap kb. ugyanaz a menetrend: éjszaka utazás, délelőtt érkezés az adott klubba, reggeli-ebéd, bepakolás, kora délután egy kis városnézés, már ha maradt rá idő. Én elég nagy turista-városfelfedező hírében állok, szóval ahol lehetőségem adódott, turistáskodtam egyet. Késő délután hangbeállás, uzsonna-vacsora, koncert, lepakolás és indulás a következő helyszínre… Élménydús és cefetül fárasztó… Minden egyes nap másféle országban másféle közönség előtt játszani, friss élményekkel gazdagodni, új rajongókat szerezni – tényleg hihetetlen élmény.

Megemlíteném, hogy jól kijöttünk a másik két zenekarral. A Tyr esetében mondjuk nem volt nehéz, hiszen a 4 tagból másfél magyar, Tadeusz pedig 2 évvel ezelőttig nálunk dobolt  ugyebár, de például szürcsölgettük a fehérbort és kóstolgattuk a holland-belga-francia sajtkülönlegességeket a Heidevolk tagokkal is. Kiemelném még a körülményeket: 1-2 kivételtől eltekintve napról-napra hibátlan felszereltségű színpadokon, kiemelkedő minőségű fénytechnika és hangosítás mellett léphettünk fel.

 

Egyébként a tanítványaid hogy viselték ezt az időszakot, míg távol voltál?

A tanítványok meglehetősen túlterheltek, hisz a legtöbben iskola mellett járnak egyéb különórákra is. Bár szeretnek zongorázni, de nem hiszem, hogy nem örültek, hogy heti 1 órával több idejük marad másra, pl. Fortnite-ra vagy Minecraft-ra. Az viszont biztos, hogy hiányoztam nekik. És persze ők is nekem. 🙂

Tény: nagyon beleszoktam a mindennapos tanításba, és sűrűn előtör belőlem a zenepedagógus-tanár énem, azaz szeretek mindenbe beleszólni és kioktatni a többieket a zenével kapcsolatban. Így utólag is elnézést kérek a bandatagoktól! 🙂 Szóval hiányzott a zongoraoktatás, ugyanakkor erre a pár hétre jó volt kiszakadni a néha szürke, néha színes hétköznapokból, végül visszatérni a megszokott miliőbe.

 

Nyaranta viszont egyéb okokból utazol el pár napra. Nem tipikusan nyaralni, viszont érdekes, szép helyekre utazol, sőt, nem keveset túrázol. Ilyenkor kapcsolódsz ki s töltődsz fel igazán? Mi alapján választasz úticélt?

Mióta eszemet tudom, amolyan „leg”-mániás vagyok. Mármint nem a lábmániára kell gondolni, és bár nem rettenek meg a formás női lábaktól, de ezalatt azt értem, hogy gyerekkorom óta a csúcs vonz. Már óvodás koromban mániákusan megtanultam Földünk legjeit, úgy mint a legmagasabb hegy, leghosszabb folyó, legnagyobb ország, minden főváros, zászló… Egészen kicsi korom óta fixa ideám a „fel”. Nem le a tengerpartra, hanem fel a hegyekbe…

Régóta terveztem már hosszabb külföldi kiruccanásokat, csak egészen tavalyelőttig nem engedték a „körülmények”. Az utazással kapcsolatos minden egyes részletet jó fél évre előre kikalkulálok, hogy az adott nyár végén – amikor a leginkább van összefüggő szabadidőm –, hova utazzak el.  Mindig is szerettem volna eljutni az Alpokba mint túrázó. (Messzi célként ott lebeg előttem a konkrét hegymászás is, de ahhoz még kell néhány év…)

2018-ban eljutottam az Olasz Alpok központjába, az Aosta-völgybe, ahol egy teljes napot töltöttem hegyi túrával, de a többi napra is jutott egy kis barangolás (Comói-tó, Torino, Mont Blanc környéke). Idén a Svájci Alpokban jártam, ahol már 2 napot vándoroltam reggeltől estig. 20-25 km-t tettem meg naponta, cirka 1000 és 1500 m szintemelkedésekkel, meglehetősen nehéz, néhol sziklás szakaszokon. Valamint a világ egyik legszebb vasútvonalán utazhattam a Glacier Express-en. Jövőre Charmonix és a Francia Alpok a fő célom, méghozzá legalább 3 teljes napos túrázással a Fehér Hegy térségében. Tavaly a Gran Paradiso Nemzeti Park, idén a Matterhorn köré építettem fel a kiruccanást (ez utóbbi A kedvenc hegyem. Bár nem erről mintázták, de a Trónok harcában szereplő Falon túli Nyílhegy igencsak hasonlít rá.)

Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy mindezt teljesen egyedül művelem. Ki akarok szakadni a mindennapokból, – ahogy te is említetted – feltöltődni, felszabadulni, energiát gyűjteni, testemet-lelkemet átadni a természetnek, csodálni a köveket, a fákat, a virágokat, a madarakat, a mormotákat, a vízeséseket, a patakokat, a tavakat és persze a hegycsúcsokat. A mindent, ami Természet.

Interjút készítette: Szappanos Zoltán ‘Szapy’-Rockerek.hu

https://www.facebook.com/gergelyszabomusic/

http://dalriada.hu/

https://www.facebook.com/Dalriadahu/

https://www.facebook.com/unpluggedpressure/

https://www.facebook.com/MoodAttackProject/

https://www.facebook.com/mandaraband/