A My Dying Bride harminc éves fennállásának talán legnehezebb szakaszán van túl. A 2015-ben kiadott Feel The Misery albumot követően az énekes Aaron Stainthorpe öt éves kislányánál rákot diagnosztizáltak, a zenekar emiatt – érthető módon – hosszabb időre parkolópályára került. A megpróbáltatások azonban a sikeres felgyógyulás után sem értek véget. Az alapító gitáros Calvin Robertshaw 2018-ban magyarázat nélkül lépett ki, Shaun Taylor-Steels dobos pedig a közben megírt The Ghost Of Orion felvétele előtt egy héttel hagyta ott a zenekart. Már az kisebb csoda tehát, hogy az új albumot sikerült az eredetileg tervezett időpontban kiadni. Humel az énekes Aaron Stainthorpe-pal ült le átbeszélni az elmúlt évek eseményeit.

Nem lehetett egyszerű megírni és felvenni ezt a lemezt. Milyen érzések kavarognak most benned az anyaggal kapcsolatban?

Aaron: Valóban nem volt egyszerű. Nem ment könnyen sem a zeneszerzés, sem a felvétel. A kislányommal kapcsolatos problémák miatt volt nehéz a zeneszerzés. Nem akartam, hogy az egész lemezt ez a téma határozza meg. Egy borzalmasan lehangoló anyag lett volna az eredmény. A Tired of Tears-ben kiírtam magamból a témát. A felvétel még rosszabb élmény volt. Újra meg kellett találnom a kapcsolatot a zenével és a zenekarral. A többiek csodálatos teljesítményt nyújtottak, én szenvedtem… Egyszerűen nem voltam elég jó. Remélem, hogy ezzel a hátam mögött tudom életem legnehezebb lemezfelvételét.

A korábbi lemezeitekhez képest  a The Ghost Of Orion egy elég könnyen befogadható anyag.

Aaron: Igen, ez tudatos lépés volt részünkről. Írtunk már annyi furcsa és bonyolult lemezt, hogy ezen most szerettünk volna változtatni. Kíváncsi vagyok, hogy így sikerül-e több emberhez eljuttatnunk a zenénket. Ne érts félre, ez is egy jellegzetes My Dying Bride lemez, az átlagos hallgatónak továbbra sem lesz egyszerű megfejtenie minket, de a dalok kevésbé technikásak.

Könnyen tudtok tudatosan kevésbé komplex dalokat írni?

Aaron: A szokottnál nehezebben ment a munka, mivel a komfort zónánkon kívül dolgoztunk. A másik oldalról viszont nem határoltuk be magunkat, ezért könnyebben jöttek az ötletek. Nem kellett annyit variálni a különböző ütemekkel egy-egy dalon belül.

Milyen témák inspirálták leginkább a szövegeket?

Aaron: A vallás mindig is központi téma nálunk, a kislányom miatt mostanában rengeteget gondolkodtam róla. Hogy történhet meg ennyi borzalom egy ilyen ártatlan gyerekkel? Hogy hagyhatja Isten, hogy egy ilyen fiatal élet veszélybe kerüljön? Ennek semmi értelme! Rengeteg a kérdés a dalszövegekben, illetve a vallás megkérdőjelezése is sokszor megjelenik. Majdnem egy éven keresztül jártunk a kórházba, és nagyrészt ezeken a témákon agyaltam. Nem vagyok vallásellenes, rengeteg embernek ad erőt a vallás, én viszont teljesen össze vagyok zavarodva. És persze a szokásos My Dying Bride témákat találod a szövegekben, sosem énekeltem a tipikus Rock & Roll dolgokról. Megpróbálom azokat a pillanatokat megfogni, amelyek megérintenek minket. Szerintem van hozzá érzékem, mert rengetegen tudnak érzelmileg azonosulni a szövegekkel. Minket nem szórakozásból hallgatnak, hanem mert fel akarnak mellénk ülni az érzelmi hullámvasútra.

Megváltoztatta az elmúlt két év a valláshoz való viszonyod?

Aaron: Alapvetően nem. Úgy érzem, létezik Isten, de nem vagyok benne biztos. Ha van Isten, hogy hagyhatta a kislányom megbetegedni? Van, aki szerint Isten gyógyította meg… Ez az a csavar, amit nem tudok megérteni. Abban bízom, hogy sikerül ezen nagyon hamar túllépnem, és két év múlva már nem is emlékszem majd az egészre. Nyilván megváltoztam valamennyire, egy ilyen élmény nyomot hagy az emberben. Sokkal nyugodtabb lettem. Nem görcsölök annyit, nem panaszkodom kisebb problémák miatt. Egyszerűen nem éri meg azon idegeskedni, hogy lemerült a telefon… Most már értem, mi az igazi stressz.

A felvételek előtt egy héttel doboscsere történt a zenekarban. Hogyan tudtátok Jeff Singer-t ilyen gyorsan csatasorba állítani?

Aaron: Jeff fantasztikus munkát végzett… Már le volt foglalva a stúdió, amikor Shaun, az előző dobosunk lelépett. Kérdeztük Mark-tól (Mark Mynett, producer), hogy van-e ötlete a helyzet megoldására. Ő annyit mondott, hogy pánikra semmi ok, Jeff cucca fel van állítva a stúdióban egy korábbi munka miatt, felhívja, és megkérdezi, be tud-e ugrani. Megbeszéltünk egy találkozót, elkezdtünk játszani, és egyből működött a dolog. Jeff nagyon gyorsan feldobolta az anyagot. Bedobtuk a mélyvízbe, és kiderült mennyire tehetséges dobos!

Hivatalosan is Jeff a My Dying Bride dobosa?

Aaron: Igen, vele folynak a próbák, és koncertezni is vele tervezünk. Ugyanez a helyzet Neil-lel, az új gitárosunkkal, aki már a lemez felvétele után csatlakozott hozzánk.

Ez volt az első album, amit Mark-kal vettetek fel. Honnan ismeritek? Miért őt választottátok producernek?

Aaron: Mags, a korábbi producerünk egyszerűen be volt már táblázva. Szükségünk volt egy stúdióra és egy hangmérnökre. Egy barátunk ajánlotta Mark-ot. A stúdió húszpercnyi autóútra van a házamtól, elmentem hozzá, kiderült, hogy szereti a zenénket, és hogy szívesen dolgozna velünk. Még azt is felajánlotta, hogy ha nem tetszik a lemez, újrakevertethetjük Mags-zel. Erre nyilván nem volt semmi szükség, fantasztikusan szól az anyag! Mark szakmai szempontból félelmetesen képzett, járja a világot, és interjúkat készít más producerekkel a legújabb trükkökről és technikákról. A szakmában Dr. Mike Mynett-ként ismerik, van egy doktorija is a témában. Ő volt a megfelelő ember a feladatra.

Ha jól tudom elegendő anyagot vettetek fel, hogy a lemez mellett egy EP-t is kiadhassatok. Milyen szempontok alapján válogattátok ki az EP-re a dalokat?

Aaron: A Nuclear Blast arra kért minket, hogy legalább 80 percnyi zenét vegyünk fel. Eleve egy albumban, és egy EP-ben gondolkodtak. Tizenegy dalt vettünk fel, és képtelenek voltunk hármat kiválasztani, ami nem kerül majd fel a The Ghost Of Orion-ra. Szerintünk mindegyiknek a lemezen lett volna a helye, egyik sem lett gyengébb a többinél. Megkértük a kiadót, hogy válasszanak helyettünk. Annyi volt a kérés, hogy a Your Broken Shore legyen az első dal, a The Solace az anyag közepe, és hogy a Your Woven Shore zárja az albumot. A lemez többi részéről ők határoztak. Ezzel megspóroltak nekünk egy csomó vitát és fejtörést! Az EP-nek egyelőre nincsen pontos megjelenési időpontja, augusztus vagy szeptember környékén várható, de ez még nincs kőbe vésve.

A borítót Eliran Kantor készítette, most dolgoztatok vele először. Honnan ismeritek egymást?

Aaron: Pár évvel ezelőtt kaptam Eliran-tól egy levelet, felajánlotta, hogy dolgozzunk együtt. Akkor nem jött össze a dolog. A Feel The Misery albumon dolgoztunk, és volt már hozzá borítóterv. Annyiban maradtunk, hogy jelentkezünk, amint elkezdünk dolgozni a következő lemezen. Nagyon tetszettek a képei. A kislányom betegsége miatt a zenekar aztán parkolópályára került. Amikor Eliran megtudta, hogy jobbra fordult az állapota, írt nekem. Átküldtük neki az elkészült dalokat és szövegeket, és kíváncsian vártuk, milyen ötlettel áll elő. A borító gyönyörű lett, a képen látható hölgy a felesége. Nem egy tipikus metal borító, letisztult, művészi, tökéletesen kifejezi a My Dying Bride lényegét.

Mindig ennyire szabad kezet adtok a borítóhoz?

Aaron: Igen, de nem mindig alakulnak ilyen jól a dolgok… Volt már olyan esetünk, hogy a lemez megírásának kezdetén elmondtuk az elképzeléseinket az éppen akkor velünk dolgozó művésznek. A zene hangulata viszont teljesen átalakult a munka folyamán… Emiatt az eredeti borítóterv is mehetett a kukába, ami nem egy kellemes dolog a művész szempontjából. Van, aki ilyenkor egyszerűen lelép, mások türelmesebbek. Ezzel együtt kell élni.

Zavar, hogy a zenehallgatási szokások megváltoztak ez elmúlt évtizedben? Egyre kevesebb hallgatóhoz jut el a zene mellett a borító.

Aaron: Változnak az idők… Sokan nem akarják a polcokat telepakolni CD lemezekkel. Elég, ha a telefonon ott van az album digitális formátumban. Nyilvánvalóan praktikus dolog. Én a mai napig gyűjtöm a CD-ket, persze én is felrakom a számokat a telefonra, hogy az autóban is tudjam őket hallgatni. Ha csak digitális formátumban veszed meg az anyagot, lemaradsz a borítóról, a fényképekről, a dalszövegekről… Egyszerűen kevesebbet kapsz ugyanazért a pénzért. Az új lemezünket egy tizennégy oldalas borítóval adtuk ki! De itt be is fejeztem a témát, nem kezdek el emiatt panaszkodni, el kell fogadni, hogy a mai fiatalokat ezek nem érdeklik.

Pár nyári fesztiválfellépés már látható a honlapotokon, terveztek önálló koncerteket is?

Aaron: Dolgozunk rajta, jövünk majd az időpontokkal, ha már sikerült a komplett turnét leszerveznünk. Nem akarjuk egyenként bejelentgetni ezeket a koncerteket. Addig is el lehet minket csípni nyáron a nagyobb fesztiválokon. Lassan, lépésről lépésre akarunk visszatérni a zenei vérkeringésbe, nem szeretnénk egyetlen évbe besűríteni a lemezt, az EP-t, a saját turnét és a fesztiválokat. Sajnos az áprilisi glasgow-i fellépésünket törölték…

Hogyan tudtok összeállítani egy 45 perces fesztiválprogramot? A My Dying Bride esetében ez öt-hat szám…

Aaron: Nem könnyű… Mindenképp akarunk az új anyagról játszani, viszont vannak kihagyhatatlan klasszikusok is… Mindig vannak olyan dalok, amiket kér a közönség, de már nem jut rájuk idő. Bár kicsit jobban belegondolva a saját koncertjeinken ugyanez a helyzet. Képtelenség mindenkinek megfelelni.

A My Dying Bride idén lesz harminc éves. Tervezitek megünnepelni a kerek évfordulót?

Aaron: Igen, júniusban lesz 30 éve, hogy elkezdtük a zenekart. Beszéltünk róla, hatalmas dolog, hogy ennyi idő után is itt vagyunk, de nem akarunk ezzel kapcsolatban semmi különösebb felhajtást. Valamit kitalálunk majd, lehet ez egy koncert, vagy szervezünk egy közönségtalálkozót a helyi kocsmába, még nem tudom.

A The Ghost Of Orion az első lemezetek, ami a Nucler Blast-nál jött ki. Miért döntöttetek a kiadóváltás mellett?

Aaron: 20 évet dolgoztunk együtt a Peaceville-lel, a mai napig jó a kapcsolatunk. Továbbra is boldogan segítünk majd nekik a korábbi kiadványainkkal kapcsolatban. Viszont szerettük volna megnézni, hogy egy ilyen váltással el tudunk-e jutni egy szélesebb közönséghez. Úgy éreztük, hogy a Peaceville mindent megtett már az ügy érdekében, így amikor lejárt a szerződésünk, elkezdtünk körbenézni. Kíváncsiak voltunk, hogy lát-e bennünk más is fantáziát. Szerencsére a Nuclear Blast előállt egy visszautasíthatatlan ajánlattal. Eddig nagyon jól működik a dolog, mindig izgalmas egy új csapattal dolgozni! Mintha újra az első lemezünket adtuk volna ki, egy új kezdet! Olyan jól ment a váltás, hogy Andrew már most a következő lemez anyagán dolgozik!