Június 19-én, a vasárnapi Backstage adásában a Rockvilág vendégül látta az Anonym Blvd nevű formációt. A zenekar indulását és alakulását illetően Fuckkezű és Deicide faggatta a tagokat, a műsorban elhangzott interjú alább olvasható.

(Fuckkezű): Mikor alapítottátok a zenekart?

(Fóti Gabi): Hát, ez egy nagyon érdekes kérdés. Körülbelül hány napja? Steew?

(Steew): Kábé két hónapja.

(Fuckkezű): És milyen apropóból? Úgy tudom, egyikőtök sem tehetségtelen, állás nélküli zenész.

(Hornyák Balázs): Ez konkrétan Csehországban történt…

(S): Tévedés! Szlovákiában történt, és unatkoztunk, már nagyon! Már majdnem otthon voltunk, amikor annyira unatkoztunk, hogy zenekarrá alapultunk.

(Fuckkezű): Igen, tulajdonképpen teljesen jó unaloműzés, hogy az ember fogja magát, és alapít egy zenekart, mert akinek nincs elég problémája, az álljon neki zenélni, aztán majd lesz.

(Deicide): Van olyan, hogy az ember csak úgy megy az úton, és azt mondja: “- Fölforrt a hűtővíz, mit csináljunk?” “- Zenekart!”

(S): Nem a hűtővíz, hanem mi ment tönkre, Gabi?

(FG): A részecskeszűrő azt mondta, hogy letiltja a motor teljesítményét. Már odafele is Steew, nem is tudom, varázsolt, hogy minden emelkedőn átlendüljön az autó az egész cuccal, az egész zenekarral, ami egy másik formáció volt abban a pillanatban, de erre rácáfolva úgy döntött Steew, hogy akkor most alapítunk egy másik zenekart is!

(Fuckkezű): Miért alakult a zenekar, amikor ott van mellette többek között egy Velvet Seal?

(FG): Praktikussági okokból kifolyólag. Egy Velvet Seal turné alatt történt ez a nagy együttlét, 80 km/h-nál, nyomtam a gázt, a fiúk meg a szöveget, és hát, azt tudni kell, hogy Steew nem ma kezdte az ipart, nyilván neki vannak fekvő projektjei, komolyan veszi a zenélést, belead apait-anyait. Nagy unalmunkban előkerültek mindenféle fájlok bizonyos pendrive-okról meg telefonokról. Elkezdtük hallgatni, mert már mindent untunk egyébként, Velvet Seal az nem téma, mert az már a könyökünkön jön ki, nyilván egy turné alatt nem azt fogunk hallgatni. Rádióm nincsen, mert letörték az antennámat egy parkolóban, és hát, nekem ilyen elcseszett lemezeim vannak, de egyébként teljesen metál. A lényeg, hogy elkezdtük hallgatni ezeket a – mondjuk, kilencven százalékban kész – instrumentálisan már meghatározó jellegű számokat, és eldöntötte Steew, hogy alapítsunk zenekart erre, ez teljesen kézenfekvő. Van dobos, gitáros, basszusgitáros, én talán el tudom énekelni a dalokat.

(Fuckkezű): Hány zenekarban zenéltek összességében? Gabi, Te hány zenekarban zenélsz?

(FG): Az a zenekar, ami saját “gyermek”, az a Velvet Seal, amiért itt vagyunk, az Anonym Blvd, és kaptam egy nagyon szép felkérést az Omega Elefánt Bandtől, hogy képviseljem az énekesi posztot ebben a kis projektben, ami múlt hónapban debütált, és el is indult.

(Fuckkezű): Így van, az Ezer lámpás éjszakáján Székesfehérváron.

(FG): Balázs, mesélj Te is a zenei életedről, légy oly kedves.

(HB): Én még nem voltam színpadon.

(Fuckkezű): És akkor most fussunk neki a valóságnak!

(HB): Nekem nincs más a Velvet Sealen kívül, illetve a Cool Head Klanban dobolok még mindig.

(S): Én nagyon sok zenekarban játszom, jelen pillanatban Anonym Blvd, ezen kívül csinálom a saját projektemet, ami egy lemez, ez Kirakat néven fog kijönni, szervezünk egy zenekart egy nem tudom, milyen nővel, akit még nem ismerek, Kabala néven, és utána fogok csinálni még egy zenekart, nem tudom, kikkel. Jelen pillanatban én ennyit tudok felmutatni.

(Rátz Csaba): Még itt van egy tag…

(S): Szeretném elmondani, hogy Liszt nem akárki, ő a minden zenekarban billentyűző barátunk, aki nagyon kedves ismerősünk, és az Anonym Blvd hangzó anyagán is játszik több dalban, indokolatlanul.

(Fuckkezű): Csaba, Tőled még nem kaptunk választ, Te ezen kívül hány zenekarban vagy még?

(RCs): Anno megalakítottuk a Velvet Sealt, és igazából én azzal töltöttem az időm nagy részét. Előtte volt a Progressive, voltak próbálkozások kisebb-nagyobb sikerrel, volt, ami tovább is eljutott, de eddig a Velvet Seal volt, amire azt mondhatom, a saját “gyermekem”, meg most az Anonym Blvd, mint a következő “gyermek”.

(Fuckkezű): Milyen tervek vannak a zenekarral? Ha jól tudom, van most egy EP.

(S): Minden zenekarnak ez a legnagyobb baja, hogy milyen tervei legyenek. Gyakorlatilag a logót tervezzük most. Felvettünk nyolc dalt, amiből hét lett publikus, hat dalt írtam ki egyébként, hogy annyi van, de már tizenkettő lett. Az a célunk, hogy felvegyünk egy nagylemeznyi anyagot, elmegyünk minél előbb próbálni, aztán azt gondoltam, hogy ezt kirakjuk a közönség elé.

(Deicide): Ez a hatból tizenkettő hogy jött?

(S): Jönnek közben az ötletek, mert Gabival volt nekünk egy régi projektünk Sorsbár néven, és azokból is szedtünk dalokat. Nem minden dal új itt, hanem akad, amelyik abból az időszakból van, és még jött hozzá ötletem. Ma például két dalt átküldtem. Nem tudom, a többieknek milyen terveik vannak még. Kéne csinálni egy háttérvásznat, nem?

(RCs): Mindenféle tervek vannak – ugye minden zenekarnak -, ahogy Steew is mondta, szerintem a kötelező technikai tervek jönnek, tehát ahhoz, hogy eljuttassuk az anyagot, egy promóciós kis kampányt indítunk, amerre tudunk, a saját kis eszközeinket felhasználva. Megpróbáljuk szétszórni az anyagot, felkelteni az érdeklődést. Az elsődleges terv minél hamarabb minél több emberhez eljuttatni az anyagot vizuális lehetőségeket is kihasználva, szóval videoklipben  is gondolkodunk.

(Fuckkezű): Mikorra tervezitek az első turné indulását?

(S): Nem tervezzük, mert ezt nem lehet. Megcsináljuk az anyagot, keresünk szervezőket, kirakjuk ide-oda a dolgokat, hogy nézzék meg az emberek, aztán ha kapunk valami jó kis lehetőséget, hogy elmehessünk bemutatkozni, akkor oda elmegyünk. Ennyi egyelőre.

(Fuckkezű): Lesz fizikai formátumban is kiadott lemez, vagy csak a közösségi oldalakon illetve az internetes médiában gondolkodtok?

(RCs): Meglátjuk, bízunk benne, hogy sikerül.

(Fuckkezű): Hogy fogjátok tudni ezt összeegyeztetni a többi zenekarral? Ezen kívül gondolom, mindenkinek van mellette polgári foglalkozása…

(S): Annyira rengeteg bulink van a nyárra, hogy szerintem simán ráérünk próbálni is akár. Régen játszottam huszonhét zenekarban egyszerre, mindenféle felkéréseknek köszönhetően, meg ugye abból éltem, és sikerült összeegyeztetni. Azt ne kérdezd meg, hogyan, mert nem emlékszem.

(Fuckkezű): Van-e polgári foglalkozásotok?

(FG): Pénzügyi-számviteli dolgokkal foglalkozom vezetői szinten, és épp most vagyok váltásban. Nagyon nehéz jó munkát találni Magyarországon ebben a szektorban. A zene az, ami a mindennapi munkaundorból az életbe visszavisz, ezért is művelem párhuzamosan a kettőt, de azt gondolom, aki ilyen vonalon van, biztosan van valami hobbija, mert különben megőrülne.

(RCs): Én egy multicégnél dolgozom: hétfő reggel nyolctól péntek délután ötig öltöny, utána pedig talpig szétvarrva, nyáron is hosszúujjú, mert ezt nem nagyon kultiválják odabenn. Hivatalosan nem lenne belőle problémám, de nem merném megpróbálni. Tudják rólam, hogy zenélek, mert eleve nagyon sok kollégám is zenél. Olyan szinten támogatták a dolgot, hogy alapítottunk egy céges zenekart rendezvényekre, tehát ebből a szempontból szerencsésebb vagyok talán, mint mások a legtöbb multicégnél. Ezekben az a jó, hogy lehet viccesen csinálni, mondjuk, egy Lady Gaga-számot numetálba átdolgozni, vagy jazz verzióban előadni Nickelback dalokat.

(S): Nekem olyan nincs, hogy civil foglalkozás. Én már évek óta zenével foglalkozom, az vagy jól megy, vagy nem. Most nem. De régen ment jól is, például dalszövegeket írtam a TNT-nek, Tóth Verának, Tóth Gabinak, Bartók Krisztiánnak, meg hasonlóknak. Voltam takarító a Parlamentben és a Nemzeti Múzeumban. Kétszer annyit kerestem, mint anyám, aki három állást vállalt. Nem viccelek, a Parlamentbe bementem reggel két órát, leültünk, megteáztunk keksszel, majd körbementünk, könyvtárban voltunk ezzel a kis színes izével, letörölgettünk mindent, aztán leléptünk. Ennyi volt. Megesett, hogy két órát sem voltunk bent, hanem csak egyet. Főnök megkérdezte, felporszívóztunk-e. Hogyne! De érted, konkrétan felesleges volt, olyan a tisztaság, mint az állat. Kinn álltunk a Kossuth téren, régen volt ott egy hidegtálas kis kajálda, ott ettünk a miniszterekkel. Akkora királyok voltunk, a miniszterekkel hidegtálaztunk, kérlek szépen, mint takarítók.

(HB): Hangszerkészítéssel és -felújítással foglalkozom a testvéremmel együtt.

(Fuckkezű): Hornyák Úr, mesélj még valamit Te is az életedről! Mi is pontosan ez a dobkészítős dolog? Olyan kérdésem lenne, hogy a Hangfoglalásra mentek-e, mint résztvevő?

(HB): Olyat kérdeztél, amire nem tudok válaszolni, mert nem tudom.

(Fuckkezű): Hol lehet a Ti dobjaitokkal találkozni, hogyha esetleg valaki vásárolni szeretne?

(HB): Kiállításokon lehet. Elég sok dob- és hangszerkiállítás van az országban, ezeken lehet velünk találkozni, megnézegetni mindenféle dobokat és érdeklődni, hogy készülnek.

(Fuckkezű): Egyedi rendelésekkel is foglalkoztok?

(HB): Hogyne.

(Fuckkezű): Mennyi idő egyébként, amikor nekiálltok egy ilyen egyedi rendelésnek, mennyi macera?

(HB): Nagyon sokan vannak, akik inkább csak hangszertulajdonosok, semhogy értsenek hozzá. Sokan állnak hozzá úgy a kérdéshez, hogy odajönnek hozzánk: “- Szeretnék egy dobot!” “- Ühüm, és?” “- Hát… Kell nekem egy dob.” “- És? Falvastagság, fa, milyen színű legyen, egyéb méretek?” “-Kék.” Ja, jó, hát akkor megbeszéltük!

(RCs): Én ugyan nem értek a dobkészítéshez, de a kérdésedre szeretnék én is válaszolni. Vannak hobbidobosok, akiknek mindenféle hülye kérésük van, na most ez megtörtént velünk, a saját dobosunkkal, amikor is készülődtünk erre az ominózus turnéra, aminek keretein belül kijutottunk például Szlovákiába is. Három nappal a turné előtt kitalálta a Dobos Úr, hogy neki ez a dob nem tetszik így, úgyhogy csináljunk egy vadonat újat. Szó szerint szombat hajnalban indultunk, péntek este bevágott engem a sufniba, hogy akkor építsünk dobot a másnapi koncertre! Nagyon kemény volt, nem gondoltam, hogy kész lesz, de gyönyörű szép dobtesteket készítettünk. Úgyhogy vannak nagyon-nagyon szép felkérések, legtöbbje saját magától. Néha én sem tudom, hogy melyik dobszerkója van, szerintem akárhány koncertünk volt, mindig másikkal jött.

(HB): Ez a mai napig így van egyébként, szinte majdnem minden héten más dob van. Nem azért, mintha hű, de sok pénzem lenne, hanem így a kísérletezés megvan, és akkor legalább én tesztelem le, hogy melyik milyen.

(Fuckkezű): Gondolom, amikor egyedi készítésű dobok vannak, akkor annak az ára is mindig egyedi, mert függ attól, hogy milyen anyagból kézítitek, hány tamot, mi az elvárás, és gondolom, Ti is szembesültök a végén a kérdéssel, amikor kimondjátok az összeget, hogy “Miért ennyi?”

(HB): Van, amikor igen, van, amikor nem, tehát ez is emberfüggő.

(Fuckkezű): Mik a tervek a dobműhellyel? Fejlesztitek fölfele folyamatosan?

(HB): Reméljük, hogy a műhelyből gyár lesz. Azt, hogy meg fog-e valósulni, még nem tudom.

(Fuckkezű): Helyileg hol található a műhely?

(HB): Solymáron, meg még egy pár helyen. Össze-vissza rohangálások vannak mindenhonnan mindenhova.

(Fuckkezű): Mennyi volt a leghosszabb idő, amíg készült egy dob?

(HB): Van egy dobfelszerelés, ami mindenkinek ráér, nem kifejezett rendelésre készül, és lassan két éve áll már a műhelyben. De a leghosszabb ideig tartó, amire mindenféle kézi festés, meg motívumok kellettek, az tartott egy jó két és fél, három hónapig.

(Deicide): A zenekarnak a zenei stílusát úgy határoztátok meg, hogy modern hangvételű, populáris dallamvilágú rockzene. Ezt hogy kell érteni pontosan, hogy jött ez össze? Mindenki beleadta egy kicsit a sajátját, és abból lett egyveleg, vagy előre elképzeltétek?

(HB): Konkrétan én addig küzdök, amíg nem lesz ebből Abba. Csabi addig küzd, amíg nem lesz belőle valami Nightwish vagy Pantera, tehát a hét húrnál alább nem megyünk.

(S): Csabi ilyen zenét szeret, a Gabi meg úgy énekel, ahogy, Balázs pedig úgy dobol, ahogy mi mondjuk neki. Gyakorlatilag ezek a dalok ugye régebbiek, most meghangszereltük úgy, ahogy elképzeltük, ahogy szerettük volna.

(FG): Egy kicsit rádióbarátabbat szerettünk volna.

(S): Nem! Ezek a dalok ilyen kis egyszerűbbek. Régen is ilyen egyszerűek voltak, például a Sorsbár című dalt az RTL Klub egyszer bekérte egy műsorhoz még régen. Aztán nem jött össze, mert a zenekar nem úgy állt, mert nem értek ők rá másnap. Három nap múlva értek volna rá, a tévétársaság pedig úgy döntött, hogy nem vár három napot. Azt például tudom, hogy akkor az a dal ment. Most, hogy tetszeni fog-e az embereknek, vagy nem, mert most milyen időt élünk, ezt nem tudjuk. Minden esetre az összes dal szerintem hallgatható, populáris, szórakoztató, ha odafigyelsz a szövegre, akkor kicsit elgondolkodtató.

(Deicide): Próbáljátok úgy igazítani, hogy egy kicsit nektek is tetsszen, igaz?

(S): Mindenképpen. Én addig ülök egy dalon, amíg – nagyon kritikus vagyok mindennel, magammal meg pláne – végighallgatom, és azt mondom, hogy ez a dal így üt – tökmindegy, miért, szakmailag azt nem kell megfejtegetni -, kellemes hallgatni, mindent elmond, amit én akartam, vagy amit belülről hallottam, akkor ennyi, akkor kész van. A zene nekem mindig is erről szólt, hogy valamilyen érzést generáljon bennem. Én úgyis szeretem a zenéket. Nekem teljesen mindegy, milyen műfaj, kivéve azt az elektronikus technós bigyót, ami szerintem nem zene, ez az egy teljesen hidegen hagy. Én úgy nőttem fel gyerekkoromtól, hogy a Beatlest nyomták a fejembe anyámék, aztán a Styx, meg ilyesmik, tehát jóval messzebb álltam a metáltól, mint ahogy most is messze állok tőle egyébként. Az Iron Maiden az, ami nekem bejött, meg a Queensryche ebből a műfajból. Még egy komoly mondat: aki szereti az Anonym Blvd-ot, az szeresse, aki meg nem, az ne erőltesse magát, ennyit tudok mondani. Gabit szeresse mindenki viszont. Több zenekarban is lehet hallgatni őt.

(Fuckkezű): Több zenekarban is lehet szeretni Gabit. Köszönjük szépen, hogy elfogadtátok a meghívásunkat, természetesen amikor kész lesz a lemez, várjuk szeretettel!

Az Anonym Blvd tagjai:

Fóti Gabi – ének

Rátz Csaba – szólógitár

Hornyák Balázs – dob

Steew – basszusgitár