Hali!
Valami jó kis Pantera!
Álláskeresésről annyit: hosszas vívódás után - nyolc évig dolgoztam ott - elhatároztam, hogy az általam igen kedvelt Magyar Állami Népi Együttest elhagyom, miután a kultúrából minden pénzt kivontak, és gyakorlatilag csak éhen halni lehetett belőle. Keresek egy jobban fizető állást, amit szinte azonnal meg is leltem ( btto 100 ezerrel több alapfizetés, full cafeteria) Ez utólag életem legrosszabb döntésének bizonyult, mivel megvert a sors egy hisztérikus banyával a főkönyvelő személyében . Ráadásul a 40 órás munkahét ennél a cégnél minimum 60 óra volt. Mondanom sem kell, hogy nem bírtam, és a próbaidő utolsó napján felmondtam. Ezután következett az álláskeresés keserű és megalázó kenyere. 7 hónapig szívtam otthon, szülői segédlettel. Az összes spórolt pénz erre ment el!!! Kínkeservesen sikerült csak elhelyezkednem, fillérre pontosan ugyanannyiért, amit az együttesnél otthagytam! És mekkora boldogság, hogy ezt is találtam. Ami beszűkíti a terepet számomra, az a közszféra, hiszen csak ebben van gyakorlatom. Ha jól emlékszem ez volt a 13-ik, vagy 14-ik hely, ahova behívtak, volt , ahol, csak a többedik körben hulltam ki a rostán. Most bezzeg lapítok, hogy nehogy innen is mennem kelljen, mert nem hiszem, hogy többször képes lennék ezt végigcsinálni. Rettentően frusztráló érzés!!! Persze most következik a felsőoktatás "átszervezése". Tököm tele van!