Fel akartok dobódni? Föl-földobott nők
Föl-földobott nő, öledbe hullva,
Pici jószágom újra meg újra
Megfeszülhet inad.
Messze halmokat látogat sorba,
Bódul, elmereng majd kókad el újra
S kunyerál életet.
Semmire nem vágyik, de nem menekülhet,
Ledér vágyakkal, melyek hevülnek
Szájról-szájra kering.
Szólt ő nagy komorságban,
Nagy vidulásban, csöndes magányban
Nem héber volt... magyar!
Föl-földobott nő, barát és avatatlan,
Kicsiny jószágom példás alakban
Szájukra vettek, tülök.
És jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor szóltam már, én leállnék.
Zárszó ez, még ha vicces is!