„Segíts, hogy hangosabb legyen az ének!"
Igen hangosan, igazan szólt az ének a PiramiX együttestől, és a több nemzedéket magába foglaló közönségtől 2013. január18-án a Pecsa Cafe-ban!
Itt adta négy év kihagyás után első koncertjét Nyemcsok János „Csoki" vezetésével a PIRAMIX együttes új tagokkal, három generációt megtestesítve.
Pénteken, aki ellátogatott a Dürer kertbe, egy igazi időutazáson vehetett részt. Három zenekar repítette vissza a kockásinges publikumot a '90-es évek Seattle-jébe - a Superunknowns (Soundgarden Tribute Band), a Foo Lighters (Foo Fighters Tribute Band) és a Men In The Box (Alice In Chains Tribute Band). Ha azt mondom, hogy egy csoda volt az este, akkor sem fejezi ki elég képletesen, amit éreztem, éreztünk. A Superunknowns kezdett, én most hallottam először őket, de amikor belekezdtek az első számba, már libabőrös voltam, amikor pedig az énekes, Székely Marci elkezdett énekelni, hát azt hittem, lepisilem a bokámat. Az csak egy dolog, hogy olyan karizmatikus, hogy majdnem felgyújtotta a színpadot az energiájával, és a kisugárzásával, de úgy énekel, hogy egy percig sem jutott eszembe összehasonlítani Chris Cornellel (ahogyan arra hajlamos az emberek nagytöbbsége, ha tribute bandát hallgat), vagy attól félni, hogy nem tud egy-egy hangot kiénekelni. Tökéletes volt! Csak túl rövid...
És ahogy tavaly megfogadtuk, idén is ellátogattunk a Wall Street táborba, amit mostmár negyedjére rendezett meg a zenekar. Idén egy új helyszínt választottak, Kiskunlacháza helyett Szigetbecsén a Dunaparton egy kempingben, a Czár büfének az udvarában alakítottak ki a táborhoz megfelelő körülményeket. Egész ötletes volt, a színpad a teraszon volt, így amikor esett az eső nem kellett se a zenekarnak se a közönségnek eláznia. A tábor 4 napos volt, mi természetesen már csütörtökön dél körül lekocsikáztunk, hogy nyugodtan a koncert előtt sátrat tudjunk állítani. Mire végeztünk olyan melegünk volt, hogy rögtön megtámadtuk a Dunapartot, ami kb 50 méterre a tábortól volt. 19 óra környékén színpadra lépett a Wall Street, akik egy akkusztikus koncerttel készültek, hát szerintem valami überkirály volt.... nemtudom leírni de néha a hideg kirázott annyira eltalálták. Kicsit furcsa volt a zúzósabb hangok után ez a lágy akkusztikus verzió, kicsit lassabban, de nagyon élveztük. A koncert után szalonnátsütöttünk, majd INSI karaokeval folytattuk a hangulatfokozást. Először elég vegyesen válogattunk számokat, de a végére néhány embernek megjött a bátorsága, hogy megmutassa mennyire ismeri a Wall Street számokat, és hogy tudja elénekelni. Hát Békát egyik hangra se cserélték le :))) Miután kiénekeltük magunkat hajnalig beszélgettünk és iszogattunk az egybegyűltekkel.
A 2009-es fergeteges Szigetes buli után, ismét hazánkba látogatott a világ egyik legkülönlegesebb és legenergikusabb zenekara, a 80-as, 90-es években milliókat megbabonázó Faith No More.Június 28-án a 20. VOLT fesztivál nagyszínpada adott otthont a zenekar turnényitó koncertjének, amitől ismervén a zenekar eddigi élő produkcióit, mindenki nyugodtan elvárhatta, hogy az idei év legnagyobb bulija lesz hazánkban…… így is lett.
Nagy várakozás előzte meg az ex-Dream Theater dobos Mike Portnoy, és a Symphony-X énekes Russel Allen új bagázsának Budapestre érkezését. Nem csak a fent említett két névre kapták fel a fejüket a rock zenét kedvelők, hanem a márciusban megjelent Omerta című lemezük is tartolt a kritikusok körében, így nem meglepő, hogy erős érdeklődés övezte a hazánkba látogató, Adrenaline Mob névre keresztelt szupergruppot.
A várva várt hosszú hétvége bevezetéseként egyből sikerült fejest ugrani és majdhogynem be is tetőzni a hangulatot az április 28-ai Beltine Fest-el. Az egyik legkomolyabb folk metal megmozdulás hazai állomásán öt zenekar tette tiszteletét Budapesten, a Crazy Mama Music Pubban.
Másfél héttel ezelőtt vettem észre a Hard Rock Magazin oldalán, hogy Blaze Bayley hazánkba látogat. Nagy örömmel és sietséggel vettem meg a jegyet, gondolván, hogy a Club 202 egy ilyen jó, híres énekesnek kicsi lesz. Mivel március 24-én volt a szülinapom és 25-én volt a koncert, így ez betudható volt számomra egy szülinapi bulinak is. A Maidenes munkája miatt Anyuval mentem a koncertre, aki ugyanúgy, mint én, nagy tisztelője Blaze a világ egyik legnagyobb, legjobb zenekarában eltöltött pár évének. Lehet azt mondani, hogy Blaze hangja nem illett bele a Maiden világába (főleg, ha a Dickinsonos érát nézzük, ahonnan Steve Harris nem volt hajlandó a régi számokat Blaze hangjához igazítani), de szerintem az X Factor és a Virtual IX lemez igenis kiváló volt.
Az A38 hajón került megrendezésre az idei év legújabb progresszív szeánsza, a Fates Warning koncert. A Dream Theater és az Opeth után most a jövőre harminc éves amerikai legenda örvendeztette meg a magyar publikumot, egy bő másfél órás varázslattal. Noha a zenekar a stílus teremtői közé tartozik, soha nem ért el sikereket olyan széles körben, mint a kortárs Queensryche, vagy Dream Theater.
Nos, eltelt három hét, és én a koncert óta minden nap nekiültem, hogy akkor most megírom a beszámolót. De akárhányszor megnyitottam a szövegszerkesztőt, egyetlen dolog jutott eszembe a bulival kapcsolatban: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!! NINCSENEK SZAVAK!!!!! :) Gondoltam hagyom, hadd ülepedjen le az élmény, de még mindig ez az első, ami felsejlik élményektől homályos kis agyamban.
Nem szeretnék belemenni olyan fejtegetésekbe, hogy melyik ország milyen nagysikerű zenekarokat adott a rockzene világának, illetve a lelkes közönségnek, ki milyen sikeres, ismert, hiszen a D.A.D. név hallatán, annak ellenére, hogy véleményem szerint meglehetősen egyedi, pörgős, dallamos és fülbemászó zenét játszik, még a rockzenét szerető emberek nagy többségének is az „apa angolul” jut eszébe – legnagyobb sajnálatomra. S bár én is csak néhány éve ismerkedtem meg velük, igen hamar a kedvenceim közé kerültek, és nagy örömködések közepette készültem a február 20-i hangversenyre. De nem csak én vártam ilyen lelkesedéssel, mint később kiderült, a banda is, hiszen fennállásuk majd’ 30 éve alatt nem jártak kishazánkban, de erről majd később.
