Az idei év egyik várva várt momentuma volt számomra Ozzy Osbourne legfrissebb albumának megjelenése. Egyrészt azért, mert három év után ismét megajándékozott minket a Sötétség Hercege némi hallgatnivalóval, másrészt az Ozzy-t körülvevő zenekarban bekövetkezett változások miatt.
Ha Ozzy-ról és a bandájáról beszélünk, a dalokon után jóformán mindenkinek Zakk Wylde jut eszébe, aki a Herceg és a Black Label Society dalainak sikoltozós gitárrifjeivel számtalanszor velőnkig hatolt.  Nos Zakk hosszú évek kooperációja után távozott Osbourne mellől, helyét pedig a fiatal görög tehetség, a Firewind gitáros, Gus G. vette át. Ez a váltás már elég előzetes pikantériát adott az eredetileg a Soul Sucka, majd később Scream-re átkeresztelt albumnak, komoly várakozást kialakítva.
Gus G. érkezése érezhetően új lendületet hozott a zenekarba, ám az album dalait hallgatva több helyen is felfedezhetünk Zakk stílusára kísértetiesen hasonlító témákat. Ez persze nem nagyon lehet negatívum, főleg ha ennyien hiányolják Zakk Wylde-ot a csapatból.
A másik csere a ritmus szekcióban következett be, hiszen Mike Bordin dobos a Faith No More-ral turnézik, helyét Tommy Clufetos vette át. Őt korábbi John 5, Rob Zombie és Alice Cooper albumokról ismerhetjük, ez alapján pedig elmondható, hogy nagyon is jó zenészek maradtak Ozzy körül.

Az Astra debütkorongja szinte tök véletlenül akadt a kezembe, és azt kell mondjam: még jó hogy rá van írva, melyik évben adták ki. Bár, mivel ez tulajdonképpen nem oszt, nem szoroz, még ezen infó birtokában is elhinném, hogy miután a Pink Floyd 1973 elején befejezte egyik legsikeresebb albuma, a Dark Side Of The Moon felvételeit, az általuk üresen hagyott Abbey Road stúdióba besétált pár tehetséges fiatal, és suttyomban rögzítettek egy nagylemeznyi anyagot, és csak most adták ki. Totálisan úgy szól ugyanis a Weirding, mintha a progresszív rock hőskorában vették volna fel.

A Bathory zenekar 1983-ban alakult meg. A trió hamar megbomlott, a zenekarvezető, énekes gitáros Tomas „Quorthon " Forsberg személyisége miatt. Ezek után már sosem volt állandó tagsága a csapatnak, és ez meglátszott a kevés koncertezésen is. De mégis sikerült felépülnie egy legendás zenekarnak, ami több alapkövet helyezett el a Black Metal színterén, és hozzájuk fűzhető a Viking Metal megszületése is. Quorthon keresztényellenessége folyamatosan kísérte végig a Bathory-ban végzett munkáját, a kezdeti Black Metal korszakban leginkább sátánista dalokat írt, majd még a Viking Metal vonal előtt kezdett áttérni a régi pogány mondák elemzésére és a viking történetekre. A zenekar történetében a Blood Fire Death lemez volt ahol megjelentek a Viking Metal első dallamai, az ezután következő lemezeken pedig igen minimálisra csökkent a Black Metal. A Requiem c. albummal próbált visszatérni a gyökerekhez, sajnos sikertelenül. Majd újra a viking témákat helyezte előtérbe. Az utolsó három Bathory lemezt Quorthon teljesen egymaga játszotta fel. A Bathory történetének Quorthon 2004. Június 4-én bekövetkezett halála vetett véget. A Bathory mellett testvérével (Jennie Tebler) is dolgozott, de a Hard Rock-ban is megmutatta, hogyképes alkotni. De amit megteremtett, az tovább él. Erről tanúskodik az általam górcső alá vett Turulheart album is, amelyen magyar zenekarok játsszák el a neves banda néhány nagyobb munkáját.