Nos, mindenekelőtt. Ahoz, hogy fényképezhess, meg kell tudnod fogni a fényképezőgépedet. Ehhez szükséged van általában két kézre, meg néhány ujjra. Ha ezek megvannak, akkor próbáld ki a következőt:
- Fogj meg egy tollat, és nyújtott kézzel tartsd magad előtt. Próbáld meg minél tovább egy pontban tartani a végét. Ha minden igaz, hamarosan látni fogod, ahogy a tollad vége remegni kezd. Ez azért van, mert a vállad apró mozgását a karod felerősíti. Most próbáld ki ugyanezt úgy, hogy a tollat a homlokodhoz nyomod, behajlított karral. (itt lehetőleg a toll legyen kikapcsolva, hogy ne firkáld össze magadat, és lehetőleg a szomszédok se lássanak, mert hülyén fogsz kinézni) Ha igazam van, akkor a tollat nagyon szépen stabilan tudod fogni. Ezt csak azért mondom, mert bár a fényképezőgépek adnak lehetőséget arra, hogy a hátsó képernyőn nézd, hogy mit fényképezel, jobb, ha minél közelebb van hozzád. Aztán, hogy a tollnál maradjunk. Vegyél mind a két kezedbe egy egy tollat. Oldalsó középtartás, és onnan érintsd össze a két toll hegyét. Az arcod előtt. Ha sikerült tartsd meg úgy mondjuk fél percig. Közben figyeld, hogy a tollak hegyei hogyan mozognak egymashoz képest. Megvan? Nos, kár, hogy nem láthatom. :) De mindenesetre itt azt fogod látni, hogy mind a két toll hegye mozog, de nem együtt. Ez a két egyszerű példa cask azért kellett, mert amiről beszélni akarok elsőként az az, hogy:
Mindenekelőtt két kézzel, az arcod előtt. A vállak es a könyök leengedve, ez utóbiak az oldaladhoz szorítva. Ez a legstabilabb tartás. (Tudom, hogy egy kompaktot nem kunszt fél órán keresztül megtartani, de pl. az én Nikonom vakuval, és objektívvel együtt sacc 2 kiló fele jár. Nagyon nagyon fárasztó tud lenni a csuklónak).

Ha olyan géped van (bridge, vagy tükörreflexes) aminek van számottevő objektíve, akkor az egyik kezeddel alulról tartsd azt. Így még stabilabb fogást találsz a masinádon. Ennek egy lényeges szerepe lesz. Nem fog annyira remegni a kezed, tehát élesebb képeket tudsz csinálni.
Fontos még:
Légzés
Alapvetően ha levegőt veszel, akkor a mellkasod emelkedik, és emiatt az arcod előtt lévő géped mozdulni fog. Ezt két féle képpen küszöbölheted ki. Az egyik, hogy nem veszel levegőt. Ezzel ugye az a baj, hogy egy egyórás koncert alatt simán megfulladsz. A másik, hogy azt teszed, amit a lövészek. Amikor célzol, nyugodtan légcserélsz, de mielőtt exponálnál (tudod, az a kis gomb) beszívod a levegőt, es bennt tartod. Exponálsz, majd levegő kifúj. Fontos, hogy ha sorozatot készítesz, akkor ne próbáld a sorozatos exponálások között kifújni, beszívni a levegőt, mert egyrészt egy jobb gép 6-25 képet is csinál egy másodperc alatt, másrészt, ha mégis sikerülne valószínűleg az ájulás miatt összetörnéd a gépedet.
Most már vettél levegőt, és fogod a fotómasinádat. De mivel az ember alapvetően a gravitáció áldozata, ezért állnod is kell valahogy. Nos, ha állsz, akkor próbáld meg ezt úgy tenni, hogy minél stabilabb legyen. Told előre az egyik lábfejedet, és kicsit lépj ki vele oldalra. A térdedet egy aprót rogyaszd meg. Így a súlypontod lejjebb kerül, és stabilabban fogsz állni (pogó közben sem rúgnak fel)
Ha guggolni kell, es nem félted a nadrágod, bőrödet, akkor félig térdelj le. Az egyik lábaddal pedíg lépj előre, mint a kollega a képen, bár kicsit takarásban van, de ez a tökéletes testtartás:
Mit csinálj?
Jó kérdés. Innen jön a neheze a dolognak. Felteszem, hogy sok koncertfotót láttál, és sok koncerten voltál. Az együttesek mindig fenn ácsorognak a színpadon, vagy esetleg lejönnek a színpad elé kicsit, ha van lehetőségük, de nagyjából minden koncert ugyanaz. Ők zenélnek, te fotózol. Mögötted meg bulizik a tömeg. Ahhoz hogy igazan jól sikerült képeket csinálj, amire a haverok egyrészt tényleg azt mondják, hogy "Huvazzz!", másrészt meg akár az együttesnek is elküldheted, hátha meghívnak a gépeddel együtt a következő koncertjükre, vagy egy újság lecsap a képeidre, szóval ehhez egy dolog kell.
A bulikon rajtad kívül lesz még mondjuk féltucat fényképezőgép. Ami neked a feladatod, hogy nyitva tartsd a szemedet, fel legyen töltve az akksid, és várd azt a képet, amire én azt mondom, hogy a nap képe. Nem kell, hogy a Tied legyen a legjobb (főleg, ha mondjuk van hivatásos, vagy profi fotós is a koncerten), de mindenképpen törekedj arra, hogy a Tied egyedi legyen. Az alábbi példák a Crossholderről és Hartmann Z.-ről megmutatják, hogy mire is gondoltam:
Láss élesen, Fotózz élesen!
Nincs bosszantóbb, mint amikor egy tökéletes kép életlen. Ez csak azt mondja el rólad, hogy nem volt elég időd. Sajnos, a koncerteken visszatapsolás van, de újrafotózás ritkán. Tehát törekedned kell arra, hogy minden képeden a megfelelő helyeken a megfelelő pontok élesek legyenek. Általánosságban mondom, hogy az arc, és a szem az, ami számít. Ha ez a kettő éles, gykorlatilag mindenki azt fogja hinni, hogy a többi szándékos. Mutatok egy példát, hogy lássátok. Nagyban, hogy tényleg lássátok.

A kép, leszámítva, hogy ezren belógnak alulról (Tudod, menj elölre) szinte tökéletes. Jó a beállítás, szépek a fények. Az össz gond csak annyi, hogy gyakorlatilag egy éles pont nincs a képen a KORG feliraton kívül. Szerencsémre ezt a képet meg tudtam menteni. Van, amit utómunkával tudsz javítani, de pl. ezen a képen csak az újrafényképezés segített.
Legyél te a legnagyobb kritikusod!
Elmentél egy buliba, és csináltal 3000 fényképet? Gratulálok. És ebből 2000 jó lett? Viccelsz. Hogy csak 1000? Nem hiszem el. Szerintem a 3000 fényképből jó, ha 300 lett tökéletes. Talán ha 700 olyan, amit büszkén mutathatsz másoknak. És igen, összesen ezer, amit nem kell kidobni. És ezzel ne várj addíg, amíg otthon feltöltöd a gépedre a képeket. Valaki azt mondja, hogy soha ne törölj. Én azt mondom, hogy igazuk van. Mert helyben sosem tudod eldönteni, hogy valami mennyire lett jó, vagy használható. De amit már helyben látsz, hogy ezen legfeljebb az segít, ha eldobod messzire a gépet, és letagadod, ha volt nálad, nos azt diszkréten töröld ki. Én fél óránként szoktam ezt eljátszani. De minden kép után ellenőrzöm, hogy mit is fotóztam. Csak egy pillantás erejéig, de abból már látod, hogy nyomtatásra, vagy dezintegrálásra szorul a kép.
Ne hagyj minden munkát a fotóboltra. (Photoshop)
A PS, és az egyéb képszerkesztő programok csodát művelhetnek a képeiddel. Eltüntetik a zajt, javítják a színeket, karcsúsítanak, vagy éppen hízlalnak. De ha észben tartod azt, hogy van, amit utómunka folyamán csak kínkeservvel tudsz javítani, holott a gépen talán egyetlen beállítással megoldható. Nos, ha nem vagy saját magad ellensége, akkor inkább a fotózás alatt javítsd a hibát, és fotózz jól. De amit viszont soha ne felejts el, mielőtt továbbadnád a képeidet.
Vágj!
Rengeteg múlik egy jó vágáson. Nagyjából ekkor dől el, hogy a képed jó lesz-e vagy csak szokványos. Vannak alapszabályok, amiket minden fotózással foglalkozó oldalon megtalálsz. De én egyszerűbbet mondok. Amikor nézed a képeidet, fogj két papírlapot, és próbáld ki, hogy hogyan nézne ki mégjobban a képed. Nézz rá, és figyeld meg, hogy mi zavar a képen. Az alábbi példánál látható, hogy a lánynak is rajta van a helye a képen, de a headbangelők mutatják a hangulatot, ezért szegénykét levágva kicsit egyértelműbb képet kaptunk.
Légy büszke!
Légy büszke, és mutogasd a képeidet. Fogadj minden kritikát szeretettel, és megértéssel. De azért ne higyj el mindent, amit mondanak. Próbáld meg kitalálni a visszajelzésekből, hogy mi az ami még esetleg hiányzik a képeidről. És gyakorolj. Sokat.
Sok szerencsét, jó bulikat, és Szép fényeket kívánok mindenkinek!!!