A Tűz jegyében címmel április 8-án jelenik meg az Ossian tizenkilencedik nagylemeze. Ezen a korongon fog bemutatkozni a banda új dobosa, Kálózi Gergő, aki korábban az Invader  zenekar tagja volt. Az album felvételei Varga Zoli irányításával a törökbálinti SuperSize Recordingban zajlottak. Az új Ossian lemez nyitónótája az Ezredszer című dal lesz, amelynek premiere egy szöveges videóval fűszerezve tavaly december 22-én debütált a világhálón. Pár napja a zenekar nyilvánosságra hozott  egy új dalt a korongról, mégpedig a lírai Ha Te ott leszel velem című Paksi Endre és Rubcsics Ricsi szerzeményt. Te jó szagú málnabokor: tizenkilencedik nagylemez! Így vénülünk vagy Paksi Endre rendelkezik ilyen kiváló alkotóvénával? Mivel egyik kedvenc filmem a Hegylakó, így ne foglalkozzunk az öregedéssel, fogadjuk el azt a tényt, hogy a frontember az 1986-os megalakulása óta töretlenül hisz az Ossianban. Mert bár ugye volt egy rövid szünet, de Endre nélkül nincs Ossian. Ez körülbelül olyan lenne, mint Hetfield nélkül Metallica. Eltudnátok képzelni? Mert én nem. Na jó, tudjuk, hogy a történelem okozott már nekünk furcsa helyzeteket, ha csak rövid ideig is, de volt már Maiden Dickinson nélkül és a kopasz Halford nélkül is muzsikált már a Priest, de aztán szerencsére minden és mindenki a helyére került. Tehát már csak pár hét választ el minket az új Ossian korongtól, így jó eső érzés újra elővenni valamelyik klasszikus alkotásukat. Mondjuk az 1989-ben megjelent Félre az útból korongot…

Ismét gyászol a rockvilág! Az Iron Maiden korai időszakának legendás dobosa, az első három Maiden albumon szerepelt Clive Burr március 12-én éjjel elhunyt. A kiváló dobos halála előtt pár nappal, egész pontosan március 8-án töltötte be az 56. életévét. A ’80-as évek óta tudni lehetett róla, hogy szklerózis multiplex-ben szenvedett. Ez a betegség a tudomány jelen állása szerint nem gyógyítható, de Clive életvitelén sokat segített az az alapítvány, amit a Maiden tagjai hoztak össze még 2002-ben. Clive a betegsége tudatában is élte az életét, még a legkomorabb napjain sem vesztette el a humorérzékét, jókedvét. Nehéz ilyenkor szavakat találni, egyetlen dolog tud csak némi támaszt adni, ha elővesszük azokat a felvételeket, amelyeken Clive Burr játéka hallható. Feltoljuk a hangerőt, leoltjuk a villanyt, gyújtunk egy füstölőt és elnyújtózva meghallgatjuk a Brit Heavy Metal Új Hullámának egyik legtökéletesebb lemezét, az Iron Maiden 1982-ben, The Number Of The Beast címmel megjelent korongját.

A 2000-es évek elejétől gombamód szaporodtak az olyan zenekarok, ahol felbukkantak a szebbik nem jeles képviselői. Ez a gyors folyamat a szakmai kritikusokat arra késztette, hogy a női énekesekkel dolgozó bandákat külön zenei kasztba, úgynevezett female rock/metal-ba sorolják. Pedig nem volt ez mindig így. Emlékszem, hogy a ’80-as évek végén a különböző év végi „Ki volt az év énekesnője” szavazásokon rendesen törni kellett a kobakot, hogy minimum öt csajt meglehessen nevezni. Így tehát nem is véletlen, hogy az akkori 10-es listából kirobbanthatatlan volt a kanadai Lee Aaron, a szőke tünemény Lita Ford, a csupa csajból álló Vixen énekesnője Janet Gardner, és persze nem utolsósorban Dorothy Pesch, vagy ismertebb nevén egyszerűen csak Doro. Az 1964. június 3-án Düsseldorfban születet szőkeség tagja volt a germán heavy metal zászlóvivőjének számító Warlock zenekarnak. Érdekes folyamat, de megtörtént, hogy én személy szerint előbb hallottam Doro első szólólemezét az 1989-es Force Majeure korongot, mint a Warlock-nak a nagylemezeit. Egyrészt abban az időszakban az általános iskola padját koptattam, másrészt akkoriban csak úgy lehetett hozzájutni valamilyen „nyugati” banda lemezéhez, ha némi pénzért cserében átmásoltattuk az Elektromos Krokodil (netán a Solaris-ban) hanglemezboltban található bakelit lemezeket. Persze utólag a négy Warlock anyag is pótlásra került, de még a banda legutolsó lemeze, a sokak szerint klasszikusnak számító 1987-es Triumph And Agony sem okozott katartikus állapotot nálam. Mint ahogy a német metal lady első szólólemeze sem…

ABachalypse Now címmel március 22-én jelenteti meg az olasz Frontiers Records az egykori Skid Row-torok, Sebastian Bach új koncertanyagát. A dupla CD/DVD-n megjelenő kiadványra felkerül az énekes teljes 2012-es Graspop fellépése, szintén a teljes buli a francia Hellfestről, illetve egy Los Angeles-i koncert átkevert, remaszterizált változata, amit korábban már bemutattak egy amerikai televízióban. Abban az esetben, ha a fogadóirodáknál lehetne arra tippelni, hogy a koncerteken egykori Skid Row dalok is felcsendültek, nyugodt szívvel tenném fel a teljes vagyonomat, ami ugyan nem sok, de biztos lehetnék a dolgomban. Mert hiába voltak jó dalok Bach 2011-es Kicking & Screaming című lemezén, azért a mai napig a múltjából, azon belül leginkább az első két Skid Row lemez slágereiből él. Nem csoda, mert az 1989-es debütáló albumukon szerepelt a két legnagyobb slágerük (18 And Life, Youth Gone Wild, és akkor még nem is említem a kasszasikeres I Rememeber You-t), az 1991-es Slave To The Grind pedig túlzás nélkül a metal történetének egyik legvadállatibb anyaga. 22 év után is örömmel veszem elő a lemezt…