|
A város egyik legjobb szabadtéri színpadára sütött a nyári nap sugára, mikor elindultam itthonról, hogy elkaphassam a matiné-időben kezdődő Urbán Folklórt az idei Rock Tábor 2. napján, pénteken. Vegyes érzelmekkel és izgatottan vágtam neki a délutánnak, több okból is. Egyrészt nagyon kíváncsi voltam, vajon az általam már ismert Barbárok tanyáján hol a rákban lehet elhelyezni ennyi embert sátrastól, söröstől-borostól-pálinkástól. A tábor alapötlete nekem a ’90-es évekbeli, még nem Pepsi-embléma alatt futó DiákSzigetet idézte, ami jóval nagyobb forrásból és jóval nagyobb helyen került megrendezésre. A lényeg, hogy picit nosztalgikus módon diáksziget-életérzésem volt, beleértve a HÉV-en zötykölődést és a délutáni matiné-időben induló koncerteket. Másrészt arra is kíváncsi voltam, vajon hogyan illik majd bele egy voltaképp punk zenét játszó csapat és egy tribute banda a pénteki „sikítós” metál vonulatba. Az első kérdésre a Rocközönösök adták meg a választ, mielőtt még feltettem volna: a táborhely a színpadtól légvonalban kb. 70 méterre, egy üres telken állt a bulizni vágyók rendelkezésére, épp egy barátságos építőanyag-raktár mögött. A színpadhoz a kocsmán át vezetett az út (ahogy ez már csak lenni szokott), így aki korán fejezte be a moderált szórakozást hajnalban-délben, az délutáni ébredezése közben egy KV és cigi társaságában, vagy épp egy gyógysör mellett hallgathatta végig a délutáni fellépők beállását, míg maga is beállt – a sorba, újabb sörért, a pulthoz.
Azt hiszem, az Urbán Folklórt ismert bandának nevezni erős túlzás. Elvileg happy-pop-punkot játszanak, ami szegről-végről punk, mégis, azok a széles zenei ízlésű és megfelelő hangulatban lévő emberek, akik már matiné-időben a helyszínen ropták, pont a legjobb közönséget jelentették nekik és az utánuk következő bandának is.
Az Urbán Folklór nagyon is szerethető zene, rendkívül erős szövegekkel és mozgalmas, ámde mégis fülbemászó dallamvilággal, nem beszélve az énekes és basszusgitáros kiváló improvizációs készségéről, melyet az Éterfeszthez hasonlóan ezen a koncerten is megcsillogtatott. :-)
Koncertjük viszonylag rövidre sikerült, részint, mivel ők voltak az első fellépők és a technikát is össze kellett rakni, részint egy kellemetlen hangszer-malőr miatt. Ez okozta, hogy a zenekar kénytelen volt valódi punk zenét játszani. (Ugye, minden tisztességes rockerarc tudja, hogy a két gitár + basszus + dob + ének felállás szimfonikus punk, ami ritka, mint a fehér holló, lévén túl igényes e zenei stílushoz.) Az ötfős felállást inkább metálzenekarok szokták alkalmazni, és ezzel el is értünk az Urbán Folklór első „meglepetéséhez”. A formáció tagjai együtt korábban kőkemény metált toltak - a Sinathrop néven működő progresszív, death, black, fantasy és speedmetal hatásokat magába fonó zenekar idén júniusban szűnt meg, így a srácok elővették ezt, az addig oldalhajtásként üzemelő fun-zenekart és némi gyakorlás után nekiláttak koncertezni.
Most azonban csak négyen léptek fel, mivel az egyik gitárjuk sajnos lesérült épp a koncert előtt.
A zenekar jelenlegi fix tagjai: Penge – ének, Lóri – basszus, Tibi – szóló/gitár, Stoned – dob.
Lóri szerint az együttes jelenleg 11 számot vall be, ezekből 6 nem annyira punk, mint Gondolnám.
A pénteki bulin lement a Parasztlány, a H5N1, a Dehidratáció, a Glutamát, majd pedig „ráadásként” egy szerelmes dalt hallhattunk, és végül elhangzott Micmimackóék története is, de az már szigorúan a capella, a Pengét körbeülő fiatalok gyűrűjében.
A dalszövegek információim szerint Lórit dicsérik, akiről egy korábbi interjúban az már kiderült, hogy nagyon laza faszi, most viszont megtudhattuk róla azt is, hogy rendkívül szórakoztató szövegeket ír. Azt javaslom, hogy ne legyetek finnyásak a kategorizálás miatt, hanem fogjátok magatokat és menjetek el egyenesen a legközelebbi fellépésükre, mert kevés koncerten szórakozhattok ilyen jól és önfeledten. Állítólag augusztusban lesz demó is, amit kíváncsian várok. Hajrá fiúk, szóljon hangosan a Z-nek!
Az Urbán Folklór után fellépő Leaner zenekar számomra eléggé furcsa élményt nyújtott. Egyrészt, némi fenntartással bírok a Tribute-bandák felé, mert jobban szeretem a feldolgozásokat, mint az eredetit újra előadó zenekarokat, másrészt meg, bár Zozó, az énekesük nem csak hangra, de bódultságra is mímelte Kurt-öt (oké, valószínűleg annyira beszívva nem volt, mint Mr. Cobain), mégis zeneileg és hangulatilag nagyon korrekt műsort csináltak. Megvolt minden „szabvány” alap Nirvana-elem: csíkos pulcsi, szakadt rövidgatya, kopott gitár és vízfröcskölés a színpadról. Tombolás a színpad előtt, sőt, még olyan bátrak is akadtak, Zozót is beleértve, akik body-surfinggel múlatták az időt, az ott tomboló emberek legnagyobb örömére és tornáztatása mellett. Mókás élmény volt, mit ne mondjak. : ) A koncert hallgatása közben – hiszen mikor máskor van az embernek alkalmasabb ideje filozofálgatni - arra jutottam, hogy ha Kurt Cobain Zozónak születik, akkor valószínűleg kevesebb Nirvana slágerünk lenne, viszont még ma is élne és teljes erőbedobással szórakoztatná a közönségét, akármilyen közönség legyen is az. 
Az Invader zenekar gyakran lép fel nagy nevek társaságában, és ők már azon részét képviselik a zenei blokknak, akikről, mivel kiesnek a zenei érdeklődésem spektrumából, életemben nem hallottam. A honlapjukat böngészve ezért meglepetésként ért, hogy olyan zenekarok mellett lépnek fel rendszeresen, mint az Ossian, a Pokolgép, a Zorall vagy a Cool Head Klan, hogy csak azokat említsem, akikről még a koca-rockerek is hallottak valamit. A zene, mint ahogy annak lennie kell, minőségi, pörgős és zúzós heavy metal. Nagy örömömre egy Iron Maiden számmal indítottak, majd sajátjaikkal folytatták a bulit, melyre az előbb már említett „ fedettpályás” body-surfing is jellemző volt. Nagyon erőteljes koncertanyagot toltak le, mivel azonban még nem ismertem őket korábban, nem tudom visszaidézni az egyes számokat. Sajnálom, srácok. :-D 
Bár a Crossholder zenekar koncertjét nem várhattam végig, mert papírkutya vagyok, néhány szám erejéig még szerezhettem élő benyomásokat erről a korábban már megismert, „lovagi jellegű” heavy metal zenéről. A 2008 óta létező zenekarról korábban két dolgot tudtam meg. Egy jóbarátom mesélte, hogy épp az új albumukhoz készít illusztrációkat. Ennek az albumnak az a különlegessége, hogy a dalok egy kerek sztorit mesélnek el, a „daloskönyv” pedig a dalszövegek mellett a teljes sztorit is tartalmazza, képregény-beszúrásokkal tarkított novella formájában. Az ötlet nagyon egyedi, és érdekes, nagyon remélem, hogy sikerül nekik megvalósítani. A másik dolog pedig a koncert szempontjából érdekesebb, és emiatt is vártam kíváncsian őket, hiszen úgy tudom, pont a Metalfesten léptek fel úgy, hogy zenélés közben a banda beépített kaszkadőre, Lord Crossholder erősítette a színpadképet mozgalmas bemutatójával. Egy szónak is száz a vége, kíváncsi voltam rá, egy ekkora színpadon mire lesznek képesek. Nem kellett rá sokat várnom, hogy megtudjam. A zúzós zene alatt egyszer csak feltűnt Lord Crossholder, talpig vasban, karddal és elkezdett masszívan pózolni a népnek. Talán a második szám közben lement a színpadról, csakhogy visszatérhessen félmeztelenül, a hátán lovagi köpenyével. Nyilvánvaló, hogy a színpad a vagdalkozáshoz túl szűk lett volna, ahogy az is, hogy elég meleg is volt az idő, ezért következhetett be a műsorban ez az apró változás. Nekem ezzel az a problémám, hogy egyrészt a szövegi világ (keresztes lovagok kora, egyáltalán, a lovagok) nem nagyon engedi meg a félmeztelenre vetkőzést, másrészt ha ettől el is tekintünk, a látvány így valamiféle WWE show és nőknek szóló sztriptízműsor keverékévé vált. A háttérben továbbra is dübörgött a masszív és nagyon hangulatos, ütős metálzene, de amikor Lordunk megvillantotta kidolgozott felsőtestét, és a hátára terített köpenyt picit félredobva folytatta a közönség hergelését, én kapartam az arcom. Azt gondolom, hogy a kevesebb több: ha a Leanernek sikerült efféle hívságok nélkül ezen a pici színpadon megmozgatni annyi embert, akkor a Crossholdernek sem lett volna szüksége ilyen showra. Vannak dolgok, amik egy ekkora színpadon totál feleslegesek, és a wrestling pont ezek közé tartozik.
Képek: Barbárok tanyája |
