Sokak szerint túl sokat ülök a számítógép előtt, napi 16 órát egyhuzamban. Ez nem igaz. Mármint az egyhuzamban. Két hete például már kimegyek pisilni. Állítólag a születésemkor kezdődött minden…
Amikor apám meglátott, azt kiáltotta: „Ez a gyerek wireless…” Később kiderült, hogy ezt nem úgy értette, hogy köldökzsinór nélkül születtem, hanem úgy, hogy ez a gyerek „vájár lesz…”! Mégse lettem bányász. Pedig szeretek turkálni. De társaságban nem illik.

Az óvodában kékhalál volt a jelem. Az óvónéni mindig lefagyott, ha meglátta. Sose értettem, miért néz rám furcsán a többi gyerek, amikor azt mondom: „Most átkapcsolok >>sandbox<< módba.” Pedig én csak a homokozóba indultam.

Egy isten háta mögötti kis faluban nőttem fel. A vasútállomásunk például bádogból készült. Akkor láttam életemben először pléh-stationt..

Már általános iskolás koromban beiratkoztam számítástechnika szakkörbe. Emlékszem, az egyik szakkörösünk nagyon meg volt fázva és az orra rácsöpögött a billentyűzetre. Így tanultam meg az első idegen szót: „klaviaturha”. Amikor a tiszteletes úr úgy döntött, hogy a plébániának is kell egy számítógép, rám bízták a perifériák beszerzését, úgyhogy én vettem meg a templom egerét.

Apámat egyszer lecsukták ittas vezetésért. Amikor bementünk hozzá a beszélőre, viccesen azt ajánlottam, kérjen a cellába szélessávú internetet. Kérdezte, miért? „Mert azzal gyorsabban le tudod tölteni a büntetésedet, fater!” Ha jól emlékszem, még a plexin keresztül is meg tudott pofozni.

Anyámnak már több köze volt a számítógépekhez. Takarítónő volt az iskolában és ecetes vízzel meg újságpapírral egész nap windows-t mosott. Megkértem, hogy egyszer igazán kipucolhatná a registry-met is. Erre ő is megpofozott.

A gimnáziumban elég nehezen ment a beilleszkedés. Az egyik osztálytársnőm például már az évnyitón megutált, pedig csak azt mondtam neki, biztos azért olyan csámpás, mert X-boksszal pucolja a cipőjét. A történelemtanár pedig kifejezetten pikkelt rám. Főleg azért, mert szerintem Achilleus egy módosult trójai volt. Később magyarból is kaptam egy karót, mert azt mondtam, hogy a Revizort Google írta. Aztán beszedtem egy igazgatói figyelmeztetést is, mert az iskolaorvost NOD32-nek csúfoltam. De csak azért, mert a H1N1-járvány idején ő volt nálunk a vírusírtó.

Egy netkávézóban történt meg az első sexuális élményem! Az egyik lány megengedte hogy bedugjam a pendrive-omat az USB-portjába. Ő azonnal elment, de én maradtam egy kicsit.

Néha hazautaztam, de folyton összebalhéztam a faterral. Egyszer pélául együtt reggeliztünk és apám azt mondta a szalámis zsemlére: „Hiába na, nincs jobb a Herznél!” Erre én azt feleltem: „De igen: a Megahertz!” Azóta nem áll velem szóba.

18 éves koromben anyám megkérdezte, mi szeretnék lenni? Megmondtam neki. Anyám nagyon megörült, mert azt hitte, követem fatert az agrárvonalon. De aztán elsírta magát, mert felvilágosítottam, hogy a rendszergazda az nem egy paraszt.

Az egyetemen már kezdtem érezni, hogy túlzásba viszem a számítógépezést. Egyszer például csak azért mentem el egy író-olvasó találkozóra, mert azt hittem, hogy ott majd akciósan tudok DVD-meghajtót venni… Az évfolyamtársaim szerint az se normális, hogy a gyógynövényes samponomat „töredezettségmentesítő”-nek hívóm, a McDoald’sban pedig mindig Startmenüt rendelek. Pedig azt még nem is tudják, hogy a kézbesítőnket minden reggel megkérdezem, nem jött-e e-mail-em?

A dobozos sört is azért szeretem jobban az üvegesnél, mert annak jobb a felbontása…

Volt egy teltkarcsú barátnőm. Egyszer szerette volna megtudni, tulajdonképpen mit szeretek benne? Azt mondtam, hogy a memóriáját és a gyönyörű hurkáit. Vagyis azt a 120 kiló bájt…! Erre logoutolt.

Az albérletem alatt akik egy orr-fül-gégész. Havonta félezer betege van. Pont olyan, mint a vinyóm: 500 gigás!

Egyébként a nővérem is infómániás. Éjjelente merev lemezekkel álmodik. Aztán reggelente, mikor megszólal a hekker, felébred és rájön hogy nincs Eszter winchester…

Szívesen mesélnék még, de sajnos jönnek az ápolóim. Szerintük, ha ilyen sokat ülök gép előtt, sose lesznek igazi barátaim. Tévedés! Tegnap például megtaláltam a nagy Ő-t! A billentyűzetem jobb szélén.

Ja, és mégvalami: ha kikerülök inan, elköltözöm Szegedre és megváltoztatom a vezetéknevemet. „Egér”-re. Eddig ugyanis Balogh Gergőnek hívtak. De Szegeden majd mindenki csak Egér Görgőnek fog szólítani…!

Na kikapcs és köszönöm a figyelmet!

(Forrás: GameStar Eredeti: dr. Horváth Tibor)