A 2000-es évek elejének nu-metal/post grunge hullámának egyik legmeghatározóbb és legnépszerűbb zenekara a Springfieldből származó, 1995-ben alakult Staind volt, akik annak köszönhették első sikereiket, hogy az énekes Aaron Lewis unokatestvérén keresztül sikerült fellépési lehetőséget szerezniük a szintén akkoriban induló Limp Bizkit előzenekaraként. A banda legutóbbi lemeze, amely a zenekar nevét viselte, 2011 szeptemberében jelent meg. A rajta található dalok visszakanyarodást jelentettek a korai idők súlyosabb, riffesebb vonalához. A lemez a Billboard-lista ötödik helyén nyitott, és mindössze két hónap alatt átlépte a százezres eladási példányszámot Észak-Amerikában. Ezt követően a csapat sokak meglepetésére 2012-ben visszavonulót fújt és bár a Staind hivatalosan sosem oszlott fel, Aaron Lewis frontember a 104.9 The Surf rádióban arról nyilatkozott, hogy a visszatérésre sem lát sok esélyt.

„A Staind, mint turnézenekar, soha többé nem fog létezni legalábbis a régi formájában már nem. Soha. Soha. Képtelen lennék visszaállni arra az életvitelre, hogy nyolc héten át heti hat koncertet adjak, ezt már nem tudom megcsinálni. Idősebb lettem, és számomra bőven elég, ha csütörtökön, pénteken és szombaton lenyomok egy-egy bulit, aztán pár napra hazamegyek, kikapcsolódom, és élem a saját hétköznapi életem. Régebben nagyon keményen megdolgoztam azért, hogy eljussak erre a szintre, amikor megengedhetem magamnak, hogy heti három koncerttel is megelégedjek.”

A Staind sztorija 1993-ban, Springfieldben kezdődött, amikor Aaron Lewis énekes és Mike Mushok gitáros találkoztak egy partin. Közös zenei vállalkozásba kezdtek, ezután már csak napok kérdése volt, hogy Mushok rávegye a csatlakozásra Jon Wysocki dobost, Lewis pedig kapcsolatai révén szerzett egy basszusgitárost (az õ utódja lett a bluesos múlttal rendelkező jelenlegi bőgős, Johnny April), s ezzel teljes is lett a korai felállás, mely első koncertjét ’95-ben adta New Englandben. Debütáló albumukat, a Tormented-et saját kiadásban jelentették meg 1996 októberében, és az album bemutatóján majdnem ezer rajongó jelent meg. A lemezből négyezer darab talált gazdára, pedig csak koncerteken, illetve a helyi lemezboltokban lehetett beszerezni.

Ezután hosszadalmas turnékat csináltak hasonló metal bandákkal. Volt azonban egy kis bibi is: a Limp Bizkit frontemberét, Fred Durstot felkavarta a Staind CD-jének borítója, mely egy véres késsel átdöfött Bibliát, és egy keresztről fejjel lefelé lógó Barbie-t ábrázolt. Ez a vallásos Durstnél nem volt túl jó ómen. Próbálták tisztázni, hogy ők nem sátánimádók, de Durst falhoz vágta a CD-t. Egy rövid huzavona után Fred bemutatta a csapatot a Flip Records elnökének, és 1998 februárjára a Staindet már szerződtették is. A Vans Warped Tour után el is kezdtek dolgozni elsõ nagykiadós albumukon.

Az 1999. április 13-án kihozott albumuk producerének Terry Date-et (Deftones, Pantera, Soundgarden, White Zombie), társproducerének pedig Fred Durstot kérték fel. A Dysfunction-re keresztelt lemezt vegyesen fogadta a közönség, voltak, akik egy kissé unalmasnak találták, mondván nem volt eléggé széles a számok választéka, ahogy túl sok fogós rész sem akadt. Viszont három kislemezük (Just Go, Mudshovel, Home) sikeresnek mondható, és százezrek előtt játszottak tavasszal Kid Rock, nyáron a Limp Bizkit, majd a Monster Magnet, és Sevendust turnéin, nem utolsó sorban pedig a Family Values Touron a Limp Bizkit-tel a Papa Roach-csal, és a KoRn-nal. Mindezek hatására a Dysfunction egymillió eladott példányával 2000 júniusában platina lett, és neves szakmai magazinoknál (Hit Pareder, Guitar World) is nyertek díjakat: ‘Kedvenc Új Zenekar’ lettek, Mike Mushokot pedig a ‘Legjobb Új Tehetség”-nek választották a gitárosok között. Ezenkívül kaptak öt 2000 Boston Music Awards jelölést is, főzenekarként pedig játszhattak az MTV Return Of The Rock turnéján.

Rövid pihenő után nekiláttak második rendes nagylemezüknek. A produceri teendőket ezúttal Josh Abraham (Coal Chamber, Orgy) látta el, míg a keverést Andy Wallace-re bízták. A megjelenés a Godsmackkel közös koncertek miatt 3 hónapot csúszott, csak május 22-én került a boltok polcaira az új album, amelyet még a kritikák is túláradó lelkesedéssel fogadtak. Nem mellesleg 1 nappal a megjelenése után a Break The Cycle a Billboard Top 200-as albumlistájának élére került, és rögtön az elsõ héten hétszáztizenhatezer példány talált gazdára belőle. Három hónap múlva már háromszoros platina volt. A korong első előfutáraként piacra dobott It`s Been Awhile című dal a Mainstream és a Modern Rock listán is első helyezett lett, a Billboard 100-as listán pedig egészen az 5. helyre ugrott.

A következő kislemez, a melankolikus Outside pedig – amelynek élő verziójában a régi jó barát, Fred Durst háttérvokálozott – közel ugyanilyen eredményeket produkált, hiszen az említett két rocklistán az első, illetve a második helyig sikerült feljutnia. Az ezt követően megjelent nagylemez a számok sikerének hatására végül 5 millió példányban talált gazdára csak a tengerentúlon és párhuzamosan vezette az angol és amerikai albumlistákat is.

A zenekar ezután még számos sikeres dallal és lemezzel jelentkezett, ám jó néhány éve nem hallattak magukról. Mi viszont emlékezzünk most egyik legnagyobb slágerükre, ez a Staind és az Outside.