A svéd Pain Of Salvation története már a kezdetektől összeforrott az alapító, dalszerző és szövegíró énekes-gitáros, Daniel Gildenlöw életével. Mi sem szemlélteti ezt jobban, mint hogy a zenekar még 1984-ben alakult Reality néven, Daniel pedig ekkor mindössze 11 éves volt. A Pain Of Salvation arculata albumról albumra változik, éppen úgy ahogy Daniel élete is, és egyedül a változatosság, a kiváló hangszeres tudás, valamint a fantáziadús, progresszív rockzene tekinthető biztos pontnak egy-egy új lemez esetében. A csapat Daniel Bergstrand (Meshuggah, In Flames stb.) producerrel most új lemezt készített, az In The Passing Light Of Day címre keresztelt album 2017. január 13-án jelent meg. Hiába azonban az új album, úgy látszik Daniel Gildenlöw vezérrel nem könnyű kijönni, ennek most az izlandi születésű gitáros/énekes Ragnar Zolberg adott hangot, aki a Facebookon kommentálta mennyire diktatórikus a helyzet a bandában. Így aztán ki is lépett, persze a szavai után Daniel sem marasztalta.

„Először 2013-ban léptem ki a Pain Of Salvationből, akkor mindössze egy évig számítottam tagnak. A dolog nem olyan volt, mint amit előzetesen elképzeltem, így hamar megértettem, miért távoztak korábban mások is a bandából. Akkor Roger Öjersson váltott engem, és fantasztikusan teljesített az akusztikus turnén. Nagyjából egy évvel később ismét felkértek egy koncertre a ProgNation fesztiválon, amit elvállaltam. El is kezdtünk rá próbálni, de Daniel kórházba került, és megkért, hogy ugorjak be a helyére a bulin. Amikor jobban lett, ismét felkért, hogy szálljak be a csapatba, és írjam meg vele együtt a következő albumot. Mivel imádok lemezeket készíteni, úgy döntöttem, ezúttal tovább maradok. Fantasztikus időket töltöttem együtt barátaimmal, Gustaf Hielmmel, Daniel Karlssonnal és Léo Margarittal. Nagyon hiányoznak majd, mert elsősorban miattuk maradtam a zenekarban. A lemezen igazi csapatmunkában dolgoztunk, de miután tavaly elkészültünk vele, a zenekarvezető megint elkezdett úgy viselkedni, mint amit legutóbb például a Ghost zenekarnál is láthattunk. Egyértelművé vált, hogy ez innentől kezdve nem a mi albumunk, hanem az övé. A kétéves munkámért pedig kiszúrta a szememet ezer euróval, ami még az utazási költségeimet sem fedezte. Pedig a Pain Of Salvation anyagilag is jól működik, zenekari tagnak azonban rossz üzletnek számít, sokkal, több költséggel járt, mint amennyit visszakaptam belőle úgy mentális, mind gazdasági szempontból. Amikor a mi szintünkön lévő helyeken folyamatosan teltházas bulikat nyomunk, nem minimálbért várna el az ember.”