Muszáj volt várnom néhány napot ezzel a beszámolóval, amíg felfogtam, miféle koncertnek lehettünk részesei hétfőn a Dürer 041-es termében. Omnium Gatherum. A finn horda szerény véleményem szerint világviszonylatban az utóbbi 10 év legegyedibb, leghangulatosabb dallamos death metal formációja, akik meglehetősen kreatív módon ötvözik a göteborgias tukkó riffeket a felemelő, dallamos zenei világgal, olykor már szinte transzcendens állapotot kiváltván a hallgatóból. Biztos ti is tapasztaltatok már olyat, amikor hallgattok egy zenekart, hogy mintha hallottátok volna már őket valahol, de istenért se jöttök rá, hol, mikor. Lehetséges, hogy egy előző életben, vagy egy párhuzamos univerzumban, haha.

Habár Gatherumék már kvázi hazajárnak Budapestre, nekem ez volt az első lehetőségem élőben is megtekinteni őket. A Redshift lemez óta felfelé szárnyaló zenekar legalább annyira erős repertoárral érkezett, amilyen maga a Burning Cold címre keresztelt új lemezük. Ami azt illeti, a beszámoló megírása közben is épp a Gods Go First visít.

Előzenekarok terén is stabil volt a felhozatal, habár a Nothgard-ról életemben nem hallottam korábban, szóval most gondolatban leadok 1-2 korbácsütést a hátamra. A német brigádot első benyomásra a Children Of Bodom epikusabb kisöccseként tudnám leírni. Na persze a hasonszőrű Norther után.
Teuton létükre a srácok igen komolyan űzték a skandináv hangulatú, károgós death metalt, pedig így név alapján valamiféle folkosabb vonalat képzeltem el. No azért dallamokból így sem szenvedtünk hiányt. A vastag riffeket szépen kiegészítette az enyhén halkra kevert sampler, ám ennek ellenére is élvezhetően szóltak a srácok. Sok újdonsággal nem szolgál a Nothgard, cserébe kaptunk egy hihetetlen profi szettet, lelkiismeretes zenéléssel, szimpatikus tagokkal.
Szerintem hallunk még felőlük.

Ultragyors átpakolás, és mire észbe kaptam, már zendült is a Wolfheart. A szintén finn formáció a tél legkomorabb napjaiból meríti energiáját. Nem túl emberbarát muzsika, de abszolút hangulatos és ezt a Dürerben is bebizonyították. Itt már feljebb került a hangerő, ami nem kifejezetten tett rosszat a koncertnek, bár arra azért kíváncsi vagyok, mit lehetett belőlük hallani az első sorban.

Nem tudok belekötni a Wolfheart szettjébe. Kaptunk nettó 1 órányi vérfagyasztó északi metált a legsötétebb fajtából, amelyre monotonitása miatt inkább meditálni tudnék, mint zúzni, de nincs is ezzel semmi baj. Az ekkorra már szép számmal összegyűlt közönségen is azt éreztem, hogy inkább csak szelíden bólogatnak, ezzel is felkészülvén az Omniumtól várható ütős partira.

Az Insomnium soraiból is ismert Markus Vanhala gitáros által vezetett Omnium Gatherum nemrégiben hozta ki legújabb lemezét Burning Cold címmel és ennek örömére meg is turnéztatják az anyagot. Ez a banda gyakorlatilag már évek óta turnézik, nem bírnak leállni, de ez nem is gond, mert ennek köszönhetően mindig magasabbra kerül a mérce koncert, illetve zenei téren is.

Csak úgy, mint az előd Grey Heavens, a Burning Cold is sokszor hallgatós album. Meg kell pörgetni párszor, hogy totálisan beüssön, de higgyétek el, megéri. A korong ezúttal még bevállalósabbra, szabadosabbra sikeredett zeneileg. A fejedet a földbe gyűrő brutál riffek mellett már szinte nevetséges, mennyire jól megférnek a 80-as éveket idéző synthwave, pop témák, itt-ott Rush-os billentyűszőnyeggel-gitárokkal, máshol Opeth-et, Witherscape-t idéző feketeséggel, mindez megfűszerezve egy kis klasszikus göteborgi gitárhalmazzal és gorillákat megszégyenítő hörgéssel.

Fentebb megpróbáltam a zenekar stílusjellemzőit egy mondatban összeszedni. Nem biztos, hogy sikerült, mivel igen nagy kihívást jelent az OM zenei feltérképezése, és bár napokig tudnék elmélkedni erről, most inkább a koncertre fókuszálok.

Azt azért leszögezem, hogy nekem, mint metal fanatikusnak ez a koncert szerves részét képezte a bakancslistámnak, így hát rajongóként és szakmai szemmel is alaposan meg kellett figyeljem az őrült finneket.

21:30-kor minden elsötétült és intro gyanánt felcsendült az új lemezről a The Burning c. tétel, melyre óriási ováció közepette vonult be a csapat. Ahogy elkezdődött a Gods Go First, tudtam, hogy itt nem lesz kegyelem és szét lesz zúzva a hely. A fent említett videoklipes nóta hatalmas kezdésnek bizonyult, Jukka Pelkonen énekes irgalmatlan ősi erővel sújtott reánk. Amúgy már a buli elején felfigyeltem a karizmatikus frontember színpadi jelenlétére és a közönséggel való haverkodására. Folyamatosan jött pacsizni, metálvillázni, párszor a közönség arcába nyomta a mikrofont és együtt ordítottuk vele a refréneket.

Ritkán látok…sőt…sose láttam még olyan death metal bulit, ahol a banda és a közönség is fülig érő mosollyal headbangel és ünnepélyes hangulatban szenved instant nyakficamot. Hihetetlen abszurd, ám nagyon is menő egy ilyen koncerten nyomulni.

Olyan örökzöld Omnium klasszikusokkal készültek a finnek, mint az Ego, melynek gitárszólamát rekedésig üvöltöttem néhány arccal az első sorból. Egyébként részben ezért is tartom zseniálisnak a bandát. A legtöbb dal gitártémái konkrétan énekelhetőek. Ezt már a tesózenekar Insomniumnál is megfigyeltem, viszont Gatheruméknál sokkal emészthetőbbnek, csúnyán szólva slágeresnek tartom a dalokat. Ebben nyilván nagy szerepe van a Markus VanhalaJoonas Koto riffpárosnak, akik az egyik pillanatban fület simogatóan hozzák a 90-es évek trance zenék hangulatát idéző tappingelős szólókat (Frontiers, Refining Fire, Over The Battlefield), majd a következő pillanatban már gyalulják is a földbe az arcokat a harapós riffekkel.

A változatosan felépített setlisten szerepelt néhány „középtempósabb” szerzemény is, mint például a nem kevés In FlamesOnly For The Weak hatást magáénak tudó Skyline, illetve az új lemezen található Be The Sky.
A koncert és talán az új korong egyik legütősebb dala a Fearless Entity, bár ezt lehet, hogy csak elfogultságból mondom. Ez most az aktuális kedvenc.

A srácok repertoárja leginkább az utóbbi 3 lemezből állt össze (Luoto, New Dynamic, Sonic Sign, Deep Cold, illetve a fentebb említett dalok) de kikacsintottak a Redshift lemezre is a Nail c. dal által.
A teljes setlistet ITTtudjátok megnézni:

Az Omnium Gatherum hangzásban, hangulatban, és emberségben is jelesre vizsgázott ezen a zord hétfőn, majd koncert után egyből ki is jöttek a merch pulthoz néhány szó és közös kép erejéig.

Ennek az eseménynek minden perce kincs volt, imádkozom a mihamarabbi ismétlésért.

Bütch