November 8-án lesz 40 éve, hogy a Led Zeppelin negyedik nagylemeze végleg a KlasszikuShock közé emelte a zenekart. Az 1968-ban a Yardbirds gitárosa, Jimmy Page által alapított Led Zeppelin, negyedik albumával érkezett el a világ legmagasabb fokára. Pedig az első három nagylemezük is megér egy misét. Az 1969-es debütalbum az ős blues mellett meglehetősen erős folkos, keleti melódiákat is tartalmazott, de a kritikusok szerint a dalokban olyan súlyos riffek is felcsendülnek, amelyeknek óriási szerepük volt később a heavy metal műfaj kialakulásában. Rövid időn belül érkezett a második nagylemez, olyan fantasztikus hard rock nótákkal, mint a Whole Lotta Love vagy a Moby Dick. Itt már füllel érzékelhetőek voltak az ősmetal jelei. Emiatt talán sokakat meglepett az 1970-ben megjelenő harmadik lemez indiszponáltsága. Itt csúnyán visszavettek a tempóból (tisztelet a kivételnek, pld. Immigrant Song) és inkább akusztikusabbra húzták a nóták többségét.
A tagok érezték is, hogy a törzsrajongókat ki kell engesztelni, ezért újra zúzmarára szánták el magukat. A negyedik lemez munkálatai 1970 decemberében, a nyugat-londoni Island stúdióban kezdődtek. Mivel a zenészek nem kapták meg a kellő ihletet, ezért úgy döntöttek, hogy leköltöznek vidékre, nevezetesen a Hampshire-birtokra. Ott nem csak tehenek legelésztek, hanem ott található a Headley Grange nevű mobilstúdió. A háromszintes épületben Andy Johns hangmérnök hathatós munkájával kísérve 1971 januárjában két héten át folyamatosan agyaltak az új szerzeményeken. A vidéki levegő meg is hozta a hatást, hiszen nyolc fantasztikus dal került fel a cím nélküli lemezre. Érdekesség, hogy eredetileg 14 nóta készült el, ezért az is szóba került, hogy dupla lemezt dobnak piacra. Sőt, azon is tanakodtak, hogy négy EP-t jelentetnek meg, végül szelektálták a dalokat, így a legerősebb nyolc szerzemény került fel a korongra. Muszáj említést tenni a lemez borítójáról is. Mivel a sajtóval sosem volt jó a viszonyuk, ezért a banda mindenféle felirat, logó és fotó nélkül adta ki az albumot. A front borítón csupán egy rőzsehordó öreg szerepel. Ellenben a borító belső oldalán négy, kézzel rajzolt szimbólum és a kiadó neve volt látható; az adott jelet az a tag választotta (Jimmy Page például önmaga rajzolta a sajátját), akit az reprezentált. A négy szimbólum miatt a rajongók egy része a mai napig „Four Symbols”-ként emlegeti, az egyébként hivatalosan cím nélküli négyes sorszámot viselő albumot. A korong mind a mai napig óriási eladásokat produkál. Eddig világszerte több, mint 37 millióan vásárolták meg a lemezt. Ezt az irdatlan mennyiséget pedig a hard rock/heavy metal kategóriában egyedül az 1980-ban kiadott Back in Black című AC/DC album képes felülmúlni. Szerdán 17 órától a KlasszikuShock műsorában elevenítsük hát fel ezeket a csodás dalokat és higgyétek el, 40 év távlatból is kellemes perceket szereznek nekünk!