Nyolcvanéves korában,egy chicagói korházban elhunyt a blues királynőjeként emlegetett Koko Taylor.

A David Lynch Veszett a világ cimű filmjében is felbukkanó,és 1984-ben Grammy-díjjal jutalmazott énekesnő két héttel egy belső vérzés miatt szükségessé vált műtét után vesztette életét. Koko híresen sokat koncertezett,évente átlagosan száz fellépést vállalt-utoljára halála előtt nem egészen egy hónappal,május 7-én Memphisben állt szinpadon! Utolsó éveiben is évente legalább 70 koncertet adott. Halálát egy három héttel ezelőtti műtét után fellépő komplikációk okozták.

Cora Walton néven született a Tennessee állambeli Memphis közelében, beceneve a csokoládé iránti imádata miatt ragadt rá. Apja gospel-énekesnőnek szánta, ő azonban a blues-rádiókat hallgatta szenvedélyesen, főleg Bessie Smith és Memphis Minnie hatottak rá. 1952-ben érkezett Chicagóba leendő férjével, Robert “Pops” Taylorral egy fillér nélkül. Éjszaka bluesklubokban énekelt, nappal takarított. 1963-ban fedezte őt fel a nagy bluesmuzsikus Willie Dixon, aki bevallotta neki: “Soha nem hallottam még nőt úgy bluest énekelni, mint téged”. Dixon segítette Kokót lemezszerződéshez jutni a híres Chess Recordsnál. A Chessnél jelent meg 1965-ben első albuma, rajta legnagyobb sikerével, a Wang Dang Doodle-val, amely egymillió példányban kelt el. Ugyancsak híres dalai közé tartozott a What Kind of Man is This és az I Got What It Takes. 1975-ben szerződött az Alligator Recordshoz, amely mellett haláláig kitartott. Utolsó albuma 2007-ben jelent meg. A fiatal nemzedék olyan énekesnői tanultak tőle, mint Janis Joplin, Bonnie Raitt vagy Shemekia Copeland. 1994-ben saját blues-klubot nyitott Chicagóban, ez azonban rövid életűnek bizonyult.

Koko Taylort a magyar mozinézők is láthatták őt David Lynch Veszett a világ (Wild At Heart) című filmjében, valamint John Landis Blues Brothers 2000-ében.

“A belőle áradó szenvedély, hangjának tüze és moraja maga volt az igazság” – mondta róla a pályatárs, Ronnie Baker Brooks. A legendás gitáros Buddy Guy szerint pedig “egyike volt azoknak, akik mindent megtettek a blues életben tartásáért”.