A 2008-ban mozikba kerülő Max Payne nem aratott osztatlan sikert a játék hívei között. Végignézve mind a 100 percet, magam sem értem, mit keres a film melletti tízes skálán 6.3 pont.

rendező: John Moore
forgatókönyvíró: Beau Thorne, Shawn Ryan
zeneszerző: Marco Beltrami
operatőr: Jonathan Sela
producer: Scott Faye, Julie Yorn
vágó: Dan Zimmerman

szereplő(k):
Mark Wahlberg (Max Payne)
Mila Kunis (Mona Sax)
Beau Bridges (BB Hensley)
Ludacris (Jim Bravura)
Donal Logue (Alex Balder)
Chris O’Donnell (Jason Colvin)
Marianthi Evans (Michelle Payne)
Amaury Nolasco (Jack Lupino)

Olga Kurylenko (Natasha)
Nelly Furtado (Christa Balder)

 

A híressé vált videojáték 2001-ben hozta lázba az akciójátékok szerelmeseit, sokan az egyik legnagyobb hatású lövöldözős játékként beszélnek róla a mai napig. A Max Payne – Egyszemélyes háború című film tehát egy videojáték adaptáció, legalábbis a készítők ennek szánták.

maxpayne2Az alkotást sok kritika érheti, azonban a látvány kitűnő lett! A színek, az operatőri munka, a lassítások és még a CGI jelenetek is káprázatosak, a helyszínek hangulata nemkülönben (külön kiemelendő az állandó hóesés). Ezen kívül a látomásjelenetek szenzációs felvétele is kimagasló. A második és egyben utolsó pozitívum a hangzás. A fegyverektől az autós jeleneteken át, a lövedékek becsapódásig minden hang, rendben van.A probléma sajnos ott kezdődik, hogy a készítők nem ragaszkodtak eléggé a játék történetéhez, csak egy nagyon tág keretet tartottak meg, ám a benne foglalt részeket szörnyen elbarmolták. A videojátéknak egy nagyon ritka és jól felépített története volt, ez a filmre sajnos egyáltalán nem mondható el. Az első 40-50 percben semmi sem történik és ezt szó szerint kell érteni! A film teljes játékideje 100 perc, tehát ez a blama nem engedhető meg, mivel nem egy Gyűrűk Ura volumenű alkotásról van szó, ahol megállja a helyét a hosszabb (és tartalmasabb) felvezetés. A történetről tényleg csak nagyvonalakban érdemes beszélni. Arról van szó, hogy az egykori mintazsaru (Max) feleségét és gyerekét meggyilkolják, a tettesek egy újfajta drog befolyásoltsága alatt álltak. A mi Maxünk a drog forrását keresi, az egyszemélyes igazságosztó szerepébe bújva.

A történet után, a színészi játék az, ami még borzasztóbbá teszi a filmet, bár ebben szintén benne van a forgatókönyvírók keze. A rosszfiú teljes arzenálja abból áll, hogy csúnyán néz a főhősre, és a nézőnek ezért kellene őt nagyon utálnia. Még leírni is fáj, nemhogy megnézni. Amiért viszont a játék rajongói igazán haragudhatnak a készítőkre, az a Max Payne legdögösebb és legkarakteresebb női személye, vagyis Mona Sax szerepének elbaltázása a filmben. Egyszerűen katasztrofális. A szövege, a megjelenése és az a borzasztó ötlet, hogy orosz akcentussal beszél, teljesen tönkreteszi a személyiségét.max_payne3

A látványhoz visszatérve: szép, de kevés. A film minden jelenete szépen lett fölvéve, ezt aláírom, de ha akciófilmként akarták eladni, akkor nem sikerült. Igaz, hogy az akciójelenetek koreográfiája és üteme szenzációs, mégis a hosszú bevezetés és a film kiegyensúlyozatlansága miatt alig pár percnyi lövöldözésben lehet része a nézőnek. Mivel én játszottam a játékkal, felfigyeltem még egy, számomra érthetetlen hibára. A videojáték egyik legszebb és legforradalmibb újítása a Bullet Time effekt, csak egyetlen jelenetben, alig pár másodpercre jelenik meg a filmben, ami igen nagy hiányérzetet keltett bennem, főleg úgy, hogy az a bizonyos jelenet piszok jól nézett ki, tehát érthetetlen, hogy miért nem került bele többször az alkotásba. Összegezve, nem egy nézhetetlen borzalom a film, ám a játékkal nem említhető egy lapon, sőt ha nem lenne a valóban remek operatőri munka, kimondottan rossz filmnek minősíteném és ez egyértelműen a forgatókönyvírók hibája. Készítik a film második részét, Max Payne rajongóként remélem az jobban sikerül.