Még zenében a thrash metal egy remek műfaj, addig a filmvásznon a H-nélküli trash a szó legszorosabb fordításában is szemetet jelent. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy nagy kalap fos, bocsánat kaki. Ilyen például a hét év szünet után mégiscsak befejezetnek tekinthető Megmentették Hitler agyát című film is. Azt persze nem tudom, hogy mit baszakodhattak ezen hét éven keresztül, de sajnos csak elkészült.

A They Saved Hitler’s Brain keletkezése egyébként rendkívül mulatságos: egy tévéfilm volt ugyanis a hetvenes években, amely egy hatvanas évekbeli mozifilm (The Madmen of Mandoras) alapján készült. Mikor ugyanis a filmet eladták a tévének, túl rövidnek bizonyult a belezsúfolni kívánt reklámokhoz, ezért szinte nulla pénzből hozzáforgattak jeleneteket (a hatvanas évek stílusát utánozni megpróbálva, ekkor már ugyanis a hetvenes éveket tapossuk!), hogy elérje a kívánt hosszt. A végterméket pedig átnevezték a jóval figyelemfelkeltőbb és tartalomjelölőbb They Saved Hitler’s Brain-re.

A háború kitörése (és főleg az USA hadba lépé- se) után a komikus ábrázolások megszaporodtak az amerikai populáris kultúrában (elsősorban a filmekben és a képregényekben). A kor legnépszerűbb komikusai készítettek Hitlert kifigurázó filmeket, így a Three Stooges nevű, akkoriban nagy sikerű burleszktrió (You Nazty Spy!, 1940; I’ll Never Heil Again, 1941), a Disney Filmstúdió (Education for Death, Der Fuehrer’s Face, 1943). Sőt egész estés játékfilmek is készültek – a két legfontosabb és legnagyobb hatású természetesen Chaplintől A diktátor (1940) és Ernst Lubitschtól a Lenni vagy nem lenni (1942). A nevetségessé sarkított Hitler-figurák és az általa okozott események kiváltotta globális iszonyat egymásmellettisége lehet az egyik oka annak, hogy a háború után is megőrződött valami mitikus Hitler alakjában, s a különféle műfajú alkotások meglehetősen hasonló sztereotípiákkal ábrázolták. Egyfelől, mint emberfeletti gonoszt, az évszázad (és az emberiség) legkegyetlenebb zsarnokát, a „démont”, akinek megmagyarázhatatlanul szörnyű indítékai és tettei paradox módon éppen a nagyságát támasztották alá.

Ezek után térjünk rá mi is a filmre… a második világháború végeztével náci tisztek kicsempészik Hitler élő fejét Németországból egy eldugott kis Dél-Amerikai szigetre, Mandoras-ra, hogy majd egy későbbi időpontban újjáépíthesse a Harmadik Birodalmat. A 60-as évek közepén úgy gondolják ezek a barmok, eljött az idő, elrabolnak hát egy kitűnő tudóst, John Coleman-t (John Holland) és kényszerítik, hogy tartsa életben Hitler fejét! A tudós praktikusan egy szalagos magnóra szereli a fejet, ami ezután ki-be kapcsolható, ha esetleg épp nincs szükség arra, hogy egy kis bajszos buzerátor “fej” német szitkokat szórjon a körülötte állókra. A híres-neves Hitler fej ugyanis mást sem csinál. “Mr. H”, a főnáci, és barátai közben halálos ideggázzal akarják kiirtani Dél-Amerika nagyvárosait, majd hatalmukba keríteni a világot. A tudós, John Coleman birtokában van a gáz ellenszerének, de miután őt elrabolják, a mostohafiára Phil-re (Walter Stocker), és Kathy lányára (Audrey Caire) hárul a világ megmentése, amelyben segítségükre lesz a helyi seriff és pereputtya, meg pár különleges ügynök akik valahogy tudomást szereznek a nácik tervéről. A kis csapat leszámol a nácikkal, és Hitler feje náci átkokat mormolva elolvad egy égő autó belsejében.

Hát mit mondjak, leírva ez így szép és jó, akár vígjáték is lehetne, csak hát ugye a megvalósítás… persze nem vár az ember nagy durranást egy ilyen régi filmtől, de ez akkor is baromi unalmas. Viszont abból adódóan, hogy két különböző stáb készítette a film két felét, az ember figyelme nem lankadhat egy percig sem, ugyanis soha sem lehet tudni, hogy ki-kicsoda. Félreértés ne essék, nem skizo-thriller ez, csak a film első felében matató 40 éves bajszos CIA ügynököt a végén már egy idős ősz tata játssza, tehát elég nehéz követni, hogy mi is történik valójában a vásznon. Ed Wood szelleme is kísért, egy autós üldözés során például a jó Wood-hagyomány szerint szinte másodpercenként váltja egymást a nappal és az éjszaka. A Hitler-fej azért mókás, de ez a film nagyon gyenge! Csak mazochistáknak!