Idősebb hallgatóink talán még emlékeznek 1995-re, amikor a Sziget fesztivál még Diákszigetként működött. És bizony, akkor még az kimondottan a MI fesztiválunk volt. Nem voltak még külföldi DJ-k, nem volt világzenei színpad, nem volt Uhrin Benedek és sok más. Közel egy héten keresztül csak a zúzás ment. Más szelek fújtak még akkoriban a Hajógyári szigeten. Pont egy ilyen nyári szellő sodorta hozzánk el a hideg északról a svéd/orvég Clawfingert is.

Tinédzserként vonultam a szigetre, hogy tomboljak egyet a Moby Dick, Akela, Ossian stb. bandák koncertjein. Láttam én, hogy fellép valami akkor még számomra kimondhatatlan nevű banda, de olyan hidegen hagyott, mint a skandinávoknál az átlaghőmérséklet. A színpad előtt álldogálva arra lettem figyelmes, hogy a banda a jól megszokott hangszerek mellett különböző kütyüket is felpakolt a színpadra. Kérdeztem is magamban, hogy mi a fenére készülnek ezek. Aztán megszólalt a Nigger mindent elsöprő tempója és onnantól az industrial műfaj szerelmese lettem. Azt tény, hogy a banda 1993-as debütáló nagylemeze a metal/rap kategóriában simán vetekszik a Faih No More The Real Thing lemezével. Ugyanakkor a sampleres/dj miatt nem kevés industrial elemet is felsorakoztatott Zak Tell énekes és csapata. Ők nem csak hagyományos hangszerekre támaszkodtak a stúdióban, hanem az újfajta hangzás érdekében samplerekkel dúsították, színesítették a dalaikat. Tudom én, hogy előttük is voltak már figyelemfelkeltő próbálkozások a rap és a metal vegyítésében, elég, ha az Aerosmith- Run DMC vagy az Anthrax- Public Enemy összefogásra gondolunk. A Clawfingernek azonban sikerült valami egészen egyedülállót, addig nem létező stílust összehoznia. A zene mellett fontos megemlíteni a szövegeket, ugyanis a bandának komoly mondanivalója volt a világ felé és bizony, magasról tettek arra, ha ez sokakat megbotránkoztat, ők akkor is nyíltan vállalták a nézeteiket. Épp ezért a debütáló korong azonnal nagy médiafigyelmet kapott az egyébként rasszizmus ellenes Nigger című dal miatt. Ehhez párosult egy jó klip, az MTV pedig már tolta is őket. A sikerekhez nagy mértékben hozzásegített, hogy a csapat turnézhatott az Anthrax és az Alice In Chains társaságában is.

Azt hiszem ők aztán megérdemelték a hirtelen jött sikert, mert egy állatian jó debütáló lemezzel bizonyították, hogy vannak még feltörekvő zenekarok, akik mernek újat nyújtani és képesek megreformálni ezt a zenei műfajt. Ezért is időtálló a mai napig a Deaf, Dumb, Blind című nagylemezük. Szerdán a 17 órakor kezdődő KlasszikuShockban felelevenítjük a korong legjobb dalait. Természetesen dalt kérni ezúttal is ér. Hallgassátok velünk a rock/metal himnuszait!