Az amerikai experimental, alternatív gótikus-drone-folk, gothic rock díva Chelsea Wolfe, aki a Trónok harca 2014-es évadához is felhasznált Feral Love klipdalt tartalmazó Pain Is Beauty albumnak és a John Congleton sztárproducerrel felvett 2015-es Abyssnek a turnéjával is koncertezett a budapesti A38 Hajón, a 2016-os briliáns Eagles Of Death Metal-feldolgozása és Hypnos/Flame EP-je után 2017-ben egy metálos ihletésű új nagylemezzel folytatta karrierjét. Chelsea Wolfe hatodik nagylemeze Hiss Spun címmel 2017.szeptember 22-én jelent meg. Az album producere Kurt Ballou volt a Converge-ből, az új lemezen pedig Troy Van Leeuwen gitáros is játszik (Queens Of The Stone Age, Failure), Aaron Turner (Isis, Old Man Gloom, SUMAC) viszont a Vex dalban közreműködik.

A tavalyi album Scrape című dalához készült el a művésznő legújabb klipje, az pedig külön öröm volt számunkra, hogy Chelsea Wolfe tavaly is visszatért az A38 Hajó színpadára, a koncert 2018. augusztus 2-án volt.

Az elmúlt öt évben Chelsea Wolfe nemcsak a maga képére írta a southern gothic atmoszféráját, hanem ki is léphetett saját műfaji keretei közül. A Feral Love viral-sikerét a Trónok harcának köszönhetően a Grammy-díjas sztárproducer John Congleton (Baroness, Lana Del Rey, St. Vincent) felbukkanása követte, amivel az Abyss lemez is elnyerhette végső formáját.

Az album végleg megváltoztatta Chelsea Wolfe nemzetközi megítélését, és minden korábbinál nagyobb érdeklődés is övezte a folytatást: nem véletlen, hogy a Hiss Spun lemezen gitárosként is felbukkan Troy Van Leeuwen a Queens Of The Stone Age-ből (aki Mark Lanegannek köszönhetően ismerte meg a művésznőt), de Aaron Turner (ex-Isis, Sumac). Már ez is sejteti, hogy Chelsea Wolfe visszatért saját, a drone-nal és az elektronika határterületeivel kísérletező, sötét gyökereihez, amit Kurt Ballou (Converge) csak szeretett volna felerősíteni a felvételek során.

Nem véletlen, hogy a lemezen több bizarr hangminta is elemi fókuszt érdemel ki – ezek többségét a turnékon gyűjtötték a művésznő zenésztársai. A Hiss Spun sikere pedig mindmáig megállíthatatlan – ez nem csak annak köszönhető, hogy a lemez mennyire önazonosan törékeny (vagy ahogy az énekesnő fogalmaz, ‘ciklikus, mint én és a hangulatingadozásaim’), hanem annak is, hogy a zenei határterületeket saját karaktere és atmoszférateremtő, baljós jelenléte fogja össze.