A hőség és a pörgés okozta tikkadtság lecsillapodása után, kellemes nyáresti időben interjúvoltam meg a Cadaveres két tagját, Körmöczi Péter gitárost, és Bölcsföldi Zoltán énekes frontembert a Rockmaraton keddi napján.

(RV): Nagyon nagy volt a meleg, és a portól is meg lehetett fulladni, ennek ellenére hogy érezztétek magatokat a koncerten?

(Körmöczi Péter): Figyelj, ez nagyon jó buli volt végül is ahhoz képest, hogy egy keddi nap és hat óra, nyilván ha a meleg meg ilyesmi körülményeket leszámítjuk, tényleg jó kis buli volt azért. Egyébként ez lehetett volna sokkal-sokkal rosszabb is. Sok ember idejött azért. Nekünk ez nagyon nagy dolog, hogy egy ekkora színpadon játszhattunk. Nyilván egy pénteki vagy szombati időpont sokkal előnyösebb lett volna, de ennek ellenére pont ezek a kihívások, hogy egy keddi napon is ide tudunk állítani a színpad elé egy csomó embert. Az más kérdés, hogy már elfáradtunk, meg nyilván fárasztó két szám után is ugra-bugrálni meg énekelni, de ezekkel számolni kell, ez vele jár.

(RV): Említettétek, hogy lesz új album, meg fog jelenni hamarosan. Mennyi munka van még vele?

(Bölcsföldi Zoltán): Körülbelül a daloknak a fele van meg, úgyhogy megy ez most olyan három hónapja…

(KP): Persze, hát most nem egy klasszikus értelemben vett stúdiózásban veszünk részt. Elég sok mindennel próbálkoztunk: volt egybefeljátszós, különfeljátszós, és ilyen nagyon szigorú időpontokat magába foglaló stúdiózásunk, hogy mit tudom én, két vagy három hétig folyamatosan dolgoztunk a számokon. De ez most egy teljesen más munkamódszer, most nagyon el van nyújtva, egy-két napokat dolgozunk stúdióban, megvan a folyamat, aminek nyilván az az előnye, hogy folyamatosan alakíthatók a nóták, van lehetőségünk hallgatni, nagyon elmerülni ebben. Talán február-márciusban kezdtük az első stúdiózós időszakot, és azóta a számokat tudjuk még érlelni, vannak még ötleteink, bele tudunk nyúlni, visszafele gondolkozni, egy csomó minden előnye van ennek. Ez most egy elég jó dolog, mert nem az van, hogy ez egy nagyon nagy teher meg egy nagyon nagy súly mindenkire nézve, hogy mondjuk, két vagy három hétig munka mellett folyamatosan egy stúdiózással törődjünk csak reggeltől estig. Plusz ez fizikailag meg mindenhogyan teljesen kikészít, lefárasztja az embereket, hogy három hétig tíz-tizenkét órában hallja a saját nótákat. Egy idő után nem tud külső füllel hallani, külső füllel hallgatni a saját nótákat, mert annyira belecsúszik, hogy nincsen reális képe arról, hogy ez most jó-e vagy nem. Így meg végül is az jó, hogy egy kicsit ki tudunk ebből szabadulni, eltelik egy hét vagy akár kettő is, hogy egyáltalán nem foglalkozunk a számokkal, utána megint egy kicsit foglalkozunk velük, ez teljesen más így. Szerintem sokkal-sokkal jobb számok meg lemez fog születni, mint akár az elkövetkezendőek, szóval én legalább is így érzem.

(BZ): Izzadásfaktort azt nagyban kilőttük ezzel, hogy adtunk magunknak közel kilenc hónapot arra, hogy összerakjuk.

(KP): Szóval ez egy speciális dolog, meg az elején még mi is egy kicsit értetlenkedtünk, hogy most ez így ebből hogy fog összeállni, hogy fordítva van egy kicsit. Tehát demókat csináltunk, aztán énekelt a Zoli, és akkor utána gitároztunk, aztán meg a dobokat a végén fogjuk felvenni, tehát kicsit így meg volt fordulva egy klasszikus értelemben vett stúdiózáshoz képest, ami ugye arról szólt, hogy régebben először mindig dobolás volt, gitár, és a végén ének. De így pont az ének, ami a legfontosabb a zenében, hogy egy dob meg egy gitár alá tudja támasztani sokkal jobban. Volt, amit máshogy gitároztunk fel, pont azért, mert az ének már egy kicsit ütötte volna. Na, most hogyha már ott a gitár például, akkor az ének már megint más lett volna, így pedig van lehetőség ezen mindig változtatni. Hangsúlyokat majd ki lehet ütni a dobbal, egy csomó minden olyan apróság van, ami sokkal jobbá fogja tenni ezt a lemezt. Év végére szeretnénk befejezni és kiadni az ötödik Cadaveres-lemezt.

(RV): Vannak magyar és angol nyelvű dalaitok, melyiket jobb énekelni, játszani, illetve melyiket fogadja jobban a közönség?

(BZ): Egyértelmű, hogy a magyart. Sokkal jobban kajálja mindenki, ami tökéletesen érthető is Magyarországon persze.

(KP): Hiszen, mondjuk, egy ilyen zajos környezetben azért egy angolt kihallani alapból is, hogyha az ember TV-ben hallgat angol szöveget, nem lehet mindent érteni. A magyar elolvasható, ordítható, sokkal könnyebben megértik az emberek, hogy nagyjából mit akarunk mögé tenni jelentésként, úgyhogy egyértelmű, hogy a magyar viszi mindig itthon a prímát, és amikor lehet, azokat játszuk is minél többet. Nyilván a mi helyzetünkben ez így adta magát, hogy Magyarországon a meglévő magyar nótákból válogatunk, azt jobban érti a közönség. Persze így is megkaptunk olyan kritikákat, hogy az angolul elhangzott számok jobbak, jobban tetszenek, de a nagy többségnek nyilván a magyar szöveggel előadott nóták tetszenek Magyarországon, külföldön meg hát elengedhetetlen, hogy angolul szólaljanak meg ezek a nóták, tehát a többség nyilván érti az angolt. Ez egy ilyen speckó dolog, kétnyelvű a zenekar. Voltak kísérleteink, de azért az meggyőzött mindenkit, hogy nem fogunk teljes mértékben magyar nyelvű zenekarrá változni, sőt, az új lemezre egyelőre egyetlen egy szám nem készült magyarul, úgyhogy a fő csapáson marad az angol. Abban egyet értünk, hogy az mindenkinek jobban tetszik, egyöntetűen. Közönség szempontjából mindig kiválogatunk egy-két olyan nótát, ami valamennyire azért fő csapása egy-egy lemeznek, és akkor azok kerülnek magyarítva ugye, mondjuk, egy kislemezre, azt jobban vágják Magyarországon.

(RV): Tehát terveztek azért még magyar nyelvű dalokat is?

(KP): Hát, igen, az új lemezen is beszélgetünk róla, én is mondom Zolinak folyamatosan, hogyha tudunk, akkor egy-egy magyar nyelvű nóta lehetne így az érdekesség kedvéért, de majd meglátjuk. Az biztos, hogy sajnos ez a lemez utáni kislemezezés annyira nem működik. Így is annyira kevesen kíváncsiak a lemezekre manapság, és akkor még ebből meríteni egy kislemezt nagyon nehéz dolog. Nem annyira találja meg az embereket, hiába magyar nyelvű nóták vannak rajta, vagy akusztikus dalok. Nem ért célba a hazai lemezünk se sajnos.

(RV): Nemrég kinn voltatok a With Full Force fesztiválon, ott hogy éreztétek magatokat?

(KP): A With Full Force fesztivál igazából Németország második legnagyobb fesztiválja a Wacken után, a legtöbb embert vonzó fesztivál az NDK-területen, tehát Lipcse mellett. Inkább keményebb zenekarok, azért a Wacken az inkább ilyen heavy metál zenekarokról szól, a With Full Force pedig pont ezek a modernebb rock- és metálegyüttesek főként, akik ugye itt otthonosan mozognak. Háromszáz zenekar közül bekerültünk egy harmincas szűkített körbe, ami után volt egy internetes szavazós sztori, és hat zenekar került be. Az első hat, és akkor minden nap kettesével le voltak osztva, volt egy MetalHammer színpad, egy kisebb színpad a nagyszínpad mellett, és tulajdonképpen ott léphettünk fel, ami hát egy óriási élmény volt. Olyan zenekarokkal, mint például a mi napunkon a Hatebreed volt az egyik főzenekar. Igazából nyilván egy korai időpontban játszottunk, de sokan voltak a koncertünkön, sokan kíváncsiak voltak ránk. Rengeteg pólót adtunk el, meg azért csomóan odajöttek utána. Kiadó jóvoltából sok promó CD-t elosztogattunk… Végül is egy nagy élmény volt, meg hát jó volt ott lenni, nagy dolog, persze. Közös backstage-ben kajálni a külföldi zenekarokkal, akik ott voltak aznap. Jó volt, komoly volt. Jófejek voltak a szervezők, adtak mindenkinek ajándék pólót. A Cadaveres ugyanúgy rá van nyomva a Paradise Lost és a… Nem is tudom, kik voltak még itt nagy nevek… A Five Finger Death Punch volt másnap, a pólón is a Cadaveres ugyanúgy oda volt nyomva, és hímzett törülközőket adtak mindenkinek emlékül, szóval tényleg nagyon kedvesek voltak velünk.

(RV): Ott játszottatok magyar dalokat?

(KP): Nem, nem, nem. Ott nyilván az angol műsort erősítjük. Nekünk Németország és Ausztria a két fő ország, amikre próbálunk kiemelten odafigyelni.

(BZ): Szerbia esetleg, de külföldre… Inkább tényleg azok a régiók, mint Szerbia, Románia, ahol nagy eséllyel találkozhatunk magyar anyanyelvű emberekkel, ott nagyon jól szoktak még elsülni ezek a dalok, de az összes többi országban az angolt erősítjük.

(KP): És hát a zenekar koncepciója is, hogy Magyarországon kívül Ausztriára és Németországra próbálunk fókuszálni elsősorban, szóval nem tudjuk elaprózni… Hollandia vagy Belgium, eljutottunk Franciaországba, akár Angliába is, de olyan erőket kell ezzel kapcsolatban megmozdítani, hogy ehhez kevesek vagyunk. Vagy az van, hogy egy-két országra ráfekszünk, és ott ammennyit lehet éves szinten fellépni, mondjuk Bécsben évente legalább kétszer-háromszor, annak van valami látsztja, van értelme. Ugyanez Budapest, Bécs, Németország bizonyos területei, csak hát Németország is nagyon nagy. Oda havonta ki kéne ahhoz járnunk, hogy valamit tudjunk előrébb lépni. De ott is azért egy-egy fesztiválon már részt tudunk venni, itt volt ez a With Full Force is, ezekre már lehet alapozni a későbbiekben. Legközelebb, mondjuk jövőre egy-két fesztiválra szeretnénk majd eljutni, akkor ott a bemutatkozó levelünk biztos azzal fog kezdődni, hogy a tavalyi évben a With Full Force-on fellépett a Cadaveres. Jelenleg igazából ez volt a fő értelme. Ezért volt nagyon fontos, hogy ott lehettünk. Az mellékes, hogy délután, kicsit szemerkélő esőben léptünk fel, ott volt háromszáz ember, ami azért nagy dolog, meg tényleg nyitottak voltak az emberek. A németek nagyon nyitottak erre az egészre. Szerintem sokkal nyitottabbak annak ellenére, hogy tízezer zenekar lép fel náluk éves szinten, meg ugye helyi szinten is van sok jó német zenekar, de szerintem nyitottabbak, mint Európa bármelyik más országában élő metálrajongók. Nem véletlenül olyan óriási ez a metálpiac Németországban. A legfontosabb Európában, a legtöbb CD, póló, mindent ott lehet eladni.

(RV): Milyen egyéb terveitek vannak még a jövőben?

(BZ): A terv nyilván az, hogy a maradék számokat minél jobb formába öntsük, és akkor felvegyük őket év végéig, lehetőleg ne csússzunk el. Az lenne a fő terv, hogy ne csússzunk át jövőre. Nem szeretnénk.

(KP): Majd amúgy novemberben lesz egy nagyobb buli az Akváriumban, amire majd készülni fogunk. Elég sok új nótát szeretnénk majd játszani, és valamikor januárban lesz a lemezbemutató a Dürerben, úgy tervezzük, nagyjából ezzel foglalkozunk. A lemez van mindenek előtt, az első helyen áll. A promócióhoz nyilván hozzátartozik majd egy-két videoklip, körülbelül ezzel fog az őszünk telni. Mindenkinek vannak egyéb más dolgai, család, stb. Nem akarjuk annyira elaprózni magunkat mindenféle koncertekkel. Nálunk is van egy olyan szakasza a zenekari pályának, hogy nem biztos, hogy tizenegy év után évről évre még szükség van arra, hogy elkezdjünk kis vidéki klubokba járni, amit megcsináltunk már tizenegy éve sokszor. Ezen el kell gondolkozni nekünk is, hogy mit akarunk ettől, milyen irányba menni, merrefele haladni, ez nyilván egy fejtörés. A zenekar is öt emberről szól, öt embernek a saját élete is mögötte van, akár a családja, a munkája, ezekre mind-mind oda kell figyelni. Az nem titok, hogy mi nem ebből élünk, nem vagyunk profi zenészek, mindenkinek van magánélete, van munkahelye, ezeket azért össze kell úgy egyeztetni, hogy tudjon működni.

(BZ): Nehéz így évek után, az ember, amikor elér egy bizonyos kort, akkor már nem lehet olyan fejetlenül beleugrani dolgokba, mint huszonpár évesen.

(KP): Nincs semmi bajunk ezekkel a helyekkel, meg semmi, csak tíz év alatt, most hogyha a régebbi dolgokról is beszélek, akkor most már huszonév után van egy-két olyan helyzet, hogy jobban tesszük, ha inkább otthon maradunk, próbálunk, számokon dolgozunk, vagy éppen a stúdióban elücsörgünk még egy pénteki napot, minthogy teljesen feleslegesen amortizáljuk a zenekart azzal, hogy ilyen reménytelen vidéki helyekre megyünk fellépni, és indokolatlanul. Picit azért megmondom őszintén, hogy a közönség sokszor nem partner abban, hogy ez a zenekarozás jól tudjon működni. Nem járnak el olyan számban koncertekre, nem hajlandóak belépőt fizetni, nagyon kevesen vásárolnak CD-ket, szóval ez mind-mind hozzátartozna ahhoz, hogy a zenekarnak valamilyen szinten fenntartsák a működését.

(BZ): Nem is feltétlen az, hogy fenntartsák, hanem hogy érezze azt a zenekar, hogy a rengeteg befektetett energia vagy áldozat a hosszú évek során valamit ér, és abból visszakap valamit.

(KP): Legalább minimális szinten. Hogy egy CD-re kíváncsiak annyian, hogy legalább egy pár darabot megvesznek belőle. Ez nem panaszkodás, csak amikor ez kezd egyoldalúvá válni, nagyon sok esetben, akkor bizonyos kérdéseket felvet a mi oldalunkról is. Lehet, hogy külföldön nagyobb az érdeklődés a zenekar iránt, akkor előbb fogunk Németországban vagy Ausztriában fellépni, és itthon kevesebb bulink lesz. Tehát végül is egy ilyen szintre is eljutottunk már gondolatban. Meglátjuk.