Amikor Bródy János 1964-ben belépett az Illés zenekarba, még senki se gondolta, hogy ez volt az első lépés a magyar nyelvű rockzene hosszú történetében, és 50 év után már legendákat fognak mesélni a kezdetekről.

Bródy legújabb klipjében a rá jellemző iróniával figyelmeztet minket arra, hogy a dolgok nem mindig úgy történtek, ahogy később a nagy mesélők idézik fel a kalandos éveket, és azt állítja, hogy ő tudja, hogy úgy volt, ahogy volt, mert ő ott volt.

A rockzene csúcskorszakára emlékeztető, Tolcsvay Lászlóval együtt írt dalt Kirschner Péter hangszerelése teszi tökéletes idézőjelbe, és Bródy szövege emeli a költészet és a jelenlegi közélet közelébe. A klip felvételét stílusosan a ROCKMÚZEUM színhelyén követték el az alkotók, keretet adva a jó ritmusérzékkel összevágott képanyagnak.

Úgy tűnik, a Tini becenevű rezignált nyugger még mindig képes meglepni az évtizedes követőket is, nem is beszélve az ifjú rajongókról, akik teltházas koncerteken ünneplik az egyébként bölcs gondolatairól közismert művészt.

Öreg rocker nem vén rocker. Na, ja.