Mikor májusban megláttam, hogy az Edguy hozzánk látogat a Fehérvári Zenei Napok fellépőjeként, azonnal tudtam, hogy ott a helyem. Nem bántam meg! A nyitó napra amúgyis egy illusztris programot állítottak össze a szervezők, ezzel nem lehetett hibázni!

 

A Vodafone Nagyszínpadon a fesztivált a Kalapács zenekar nyitotta. Rendkívül pozitív volt, hogy a meghirdetett 17:00-kor rögtön elindították az__018_resize intrót és ezt a pontosságot a nap folyamán végig tartották. Kalapács Józsi, Weisz „Kicsi”, Sárközy Lajos és a Beloberk testvérek hozták a kötelezőt, a tőlük megszokott elánnal játszották végig a rendelkezésükre álló másfél órát. Ami egy kis csalódásra adott okot, és ezt többektől is visszahallottam, hogy a setlist legalább felét a régi klasszikus Pokolgép dalok adták. Rendben van, hogy a hangulathoz és a zenekar múltjához ez szinte elengedhetetlen, de másnap az anyazenekar is tiszteletét tette a Hammerworld színpadon. Ettől függetlenül egyébként remekül bemelegítették a közönséget.

 

__031_resizeEste 7-kor az Ossian vette birtokba a színpadot. Elhangzottak a nagy slágerek, mint az Acélszív, a Rock Katonái, az Éjféli lány, a Sátán képében és a ráadásban a nagy sikert aratott Sörivó vagyok. Paksi Endre sajnos betegen állt mikrofon mögé, de a rajongók örömmel és lelkesen segítették ki az énekest. Addigra persze gyűltek szép számmal a nagyöregek is, hiszen a Uriah Heep következett.

A brit legendákon nem fog az idő. Olyan hihetetlen erővel adták elő a dalokat, hogy leesett az állam. Bernie Shaw hangja hibátlan volt, Mick__063_resize Box is zseniálisan adta elő a gitártémákat. Ennek ellenére a közönség csak ritkán indult be, úgy igazán. Néhány pörgős rock and roll nóta alatt azért bőven lehetett táncoló párokat találni. Nekem a műsoruk csúcspontja a Lady in black volt, rázott a hideg, ahogy több ezer ember egyszerre énekelte a refrént.

És végre elérkezett a buli amire már 3 éve vártam. Az Edguy olyan elementáris erővel játszotta végig a több, mint másfél órás műsort, hogy csak abba bele__117_resizefáradtam ahogy néztem. Negyedszerre láttam őket élőben, de ez a koncertjük mindent überelt. Tobias Sammet bemozogta a színpad minden pontját, a gitárosok, Jens, Dirk és Eggi is mindent megtettek azért, hogy a rajongók ne unatkozzanak, de még a dobok mögül Felix is izzította a népet. Olyan slágerek is előkerültek, mint a The Piper never dies, a Tears of a Mandrake vagy az elmaradhatatlan Lavatory Love Machine közönségénekeltetéssel együtt. Tobi most sem fukarkodott a poénokkal, kifejtette, hogy nem érti mire jó, ha ő énekel valamit és a rajongók visszaéneklik, valószínűleg mindenki szerint baromság, de mégis passzol egy koncerthez. Valamint megtudtuk, hogy az egyetlen magyar szó amit ismer a főzelék. Mindezt persze perceken keresztül magyarázta jó szokása szerint. Az okfejtést követő Superheroesnál valósággal felrobbant a közönség, hihetetlen volt ennyi torokból egyszerre hallani a dalt. De egészében véve majdhogynem minden dalt velük énekelt a tömeg. Lehet rám mondani, hogy elfogult vagyok, de semmi negatívot nem tudok írni a srácokról. Ez egy olyan este volt, amiről az Edguy rajongók még nagyon sokáig fognak beszélni. Köszönöm FEZEN!