Egy jó buli? Koncert? Szeretnél róla igazán szép és jó emlékeket szerezni? Akkor itt az első szabály: Ne fotózz!

Ha fotózni mész, csak a táncról és a zene élményéről maradsz le, mert amíg a kezedben lesz a gép, csak azt lesed, hogy mit is kellene elkapni, ami kifejezi a pillanatot. Jó-jó, ez nem teljesen igaz, de ha már fotózni szeretnél, és nem akarod, hogy a hátad mögött azt mondják, hogy „Ejj, inkább ittál volna!”, nos pár tanácsot, ötletet, és alap dolgot szeretnék megosztani veled.

A sorozat első részében nagy általánosságokat fogok megfogalmazni, néhány technikai információval együtt. Ne azt várd, hogy akkor most elveszünk az ISO, a FÉ, és az egyéb zsargonban, sokkal inkább képzeld el úgy, mintha együtt mennénk és velem fotóznál végig a koncerten. Csak néhány jótanács.

Kattintgass annyit, amennyit csak tudsz!
Akár hiszed, akár nem, a koncert alatt — főleg, ha van már benned egy-két sör — nem fogod látni, hogy a képed jól sikerült-e vagy sem. Mindez azért van, mert manapság egy 6-12 megapixeles géppel csinált kép teljes mérete akár az A/3-mas papíron is jól néz ki, de a koncerten talán csak a géped hátán levő képernyőt fogod használni, ami miatt nem láthatod, hogy a kép az éppen elmegy, vagy a tökéletes kategóriában van-e, illetve melyik részén a skálának.

Több kép: nagyobb esély a jó képre.

Ismerd a gépedet!
Mindegy, hogy egy egymilliós Canonnal, egy hetvenezres Fujival, vagy egy tizezres Panasoanic géppel fotózól. Ha nem ismered a gépet és hogy mit tud, egyformán rossz képeket fogsz lövöldözni az egész buli alatt. Tudd, hogy milyen gyorsan exponál (készíti el a képet), milyen gyorsan fokuszál (élesít oda, ahova akarod), és mennyire érzékeny a fényre (ISO + Rekesznyílás + zársebesség). Ha ezekkel tisztában vagy, akkor már nagyjából be tudod lőni, hogy mivel próbálkozhatsz. Ez azért fontos, mert egy olcsó kompakt (kicsi gép, elfér a zsebedben) masinával egy dark bulin fotózni gyakorlatilag csak elemzabálás.

Okosan vakuzz!
A vaku fényt ad, ez a dolga. A fényképeződ érzékelőjének — ami a film helyett van benne — meg az, hogy ezt a fényt rögzítse. A kettő jól elvan együtt, de amitől a képed jó lesz, az Te vagy. Neked kell tudnod, hogy amikor vakuzol, akkor nem azt fogod lefényképezni, amit látsz, hanem azt, amit a vakud megvilágít és annak az árnyékait. Emiatt hiába dolgozik lelkesen a világosító, a fényképeden valószínűleg nem lesznek meg a színpad fényei. Csak egy fehéres-szürkés egyforma fény, az együttes mögött fekete árnyékokkal. A hangulatból semmi nem marad.

VakuvalVaku nélkül

Ez még mindíg jobb, mintha a képen nagy feketeség látszana, elmosódott szétfolyt világos (pl. vörös) foltokkal. Vakuzni lehet és kell is, de mindig csak mértékkel. Újabb probléma, ha messzebb állsz a pódiumtól, mert akkor ami közel van hozzád, az fényes lesz, és minden látszani fog rajta, ami viszont messzebb, az fekete lesz, náhány világító pöttyel. Ha túl közel, akkor minden nagyon-nagyon fényes lesz. Az énekes, gitáros arcából csak a szeme a haja, meg a szája fog látszódni, a többi meg egy fehéres folt lesz a képen.
És még egy dolog. Ha lehet, akkor az együttes agyát ne vakuzd ki.

Vaku közvetlen közelről

Mozogj az együttessel, és kerülj legelőre!
Jó a kép? Szépek a fények? Az énekesnő pont rád néz és csókot dobott feléd? Csak az előtted álló hosszúhajú csóka feje kitakarja a fél képet? Zavaró? Egy kissé. Próbálj meg mindíg úgy helyezkedni, hogy semmi, és senki ne legyen közted, és a színpad között! Persze ez pogóveszélyes helyen kissé rizikós. A hátránya annak, ha túl közel kerülsz, hogy egyrészt lecövekelsz egy helyen és kimaradsz a színpadon zajló eseményekból, másrészt meg ha pont rossz helyen cövekeltél le, akkor előtted garantáltan lesz valami, ami zavaró lesz a képeken:

A ventilátor elveszi a fotó lényegét

Senkit ne hagyj ki!
Komolyan! Szegény dobos például színte minden képről hiányzik, mert hátul van. Meg az a magas/alacsony pasi/csaj a közönségből, mert mögötted van. Meg a szemüveges srác a fehér-piros csíkos pulcsiban, sapkában. Senkit ne hagyj ki, hiszen a koncert hangulatát nem csak az együttes, hanem a közönség is adja és mert alapvetően az együttesekről millió kép készül, de a közönségről csak néhány.

OTT a dobos!A szemüveges srác, aki soha nincs meg a képeken...

Soha ne add ki a kezedből a gépedet!
Hinnéd-e, vagy sem, nem mindenkinek annyira fontos a géped, — mindegy, hogy csak harmincezer forint volt — mint Neked. Te, akié a gép, tisztában vagy azzal, hogy a masinának a folyadék (sör), a por, a füst és az ütések (pogó) nem tesznek jót. De ez nem mindenkinek egyértelmű.
Ha valaki ismerős, haver, stb. kéri el a fotóapparátot, mindíg gondolj bele abba, hogy mit szólnál, ha mondjuk őt öntik le sörrel, vagy lökik fel, és törik a lencse, vagy szakad szét a masina. Annak add oda, akiben megbízol, akiről tudod, hogy vigyáz rá, és akiről tudod, hogy nem száz hófehér, vagy koromfekete képet fog csinálni!

Élvezd!
Próbáld meg élvezni a koncertet! Általában, ha nagy koncertre mész és a szervezők komolyan veszik, akkor lesz bőven időd, hogy elkészítsd azt a tizenöt-húsz képet, amit már kirakhatsz akárhova, eladhatod, vagy csak feltöltheted a profilodba. Ha azt veszed, hogyha az ismerősöknek elkezded mutogatni a Tóth Edömér és a Diesel Csillagrombolók negyvenperces koncertje alatt készült négyszáz fényképedet, amiből, mondjuk a fentiek alapján kétszáz jól is néz ki és a banda minden tagjáról van ötven jól sikerült fotód… Nos, akkor nagyon fognak neked örülni, de a huszadik képed után már inkább csak a sört döntik magukba és rutin szerűen mondják: „Húdejó kép!”
Addig kattintgass, amíg jól esik, de azért próbáld meg élvezni is azt, ami miatt odamentél! Rá fogsz jönni, hogy amíg fényképezel és arra figyelsz, a koncertből semmit nem fogsz hallani, még ha ott is állsz a mélynyomó előtt.

A folytatásban:
Második rész: A technika
Harmadik rész: Hogy jobban menjen